Szenegál kiállítás nyílik Budakeszin- inerjú az alkotóval
Interjú Mérnyei Emíliával, az Utazz Afrikába Utazási Iroda utastársával, akinek Szenegálban készített fotográfiái augusztus 24- szeptember 11 között a Budakeszi polgármesteri hivatalban (Budakeszi, Fő u 179) lesznek láthatóak. Az augusztus 24.-én 18 órakor kezdődő megnyitóra minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Utazz Afrikába: Mióta kezdtél fotózással foglalkozni, ez hobbi vagy szenvedély számodra?
Mérnyei Emília: Mindig is szerettem fényképezni. Aztán amikor dolgozni kezdtem, fényképeket használtam a műszaki leírásokba, fényképekkel dokumentáltam az eltakarásra kerülő munkarészeket, és természetesen közben a környezetet is fényképeztem. Virágokat, madarakat, tájakat. Ez aztán elhatalmasodott. Ma már mindig van nálam fényképezőgép, és ha látok valami szépet, érdekeset, különlegeset az lefényképezem.
Utazz Afrikába: Sokat utaztál a világban. Miért volt számodra érdekes vagy különleges Szenegál vizuális világa, és hogyan fogadták a helyeik, hogy fotózol? Könnyű volt vagy nehéz témát találni?
Mérnyei Emília: Szenegál rendkívül erős hatást gyakorol az emberre. Nagyon színes, nyüzsgő, sokoldalú világ. A sok élénk színtől minden vidámnak tűnik, pedig nehéz az életük. Az emberek meglepően barátságosak voltak. Az utazásaim során hozzászoktam, hogy az emberek zöme nem szereti, ha fénykép készül róluk. E miatt általában kerülni is szoktam az ismeretlen emberek fényképezését. Szenegálban teljesen más volt a helyzet. Barátságosak, közvetlenek voltak, és nem vették zokon a fényképezést. A gyerekek különösen élvezték, szívesen pózoltak, bolondoztak. A téma találásra csak annyit, hogy 6300 fényképet készítettem a tíz nap alatt. Tobzódtam az érdekesnél érdekesebb témákban.
Utazz Afrikába: Miért tartod fontosnak, hogy másoknak is megmutasd fotográfiáidon keresztül azokat az élményeket, amelyeket Szenegálban átéltél. Ezt a missziót Te tartod fontosnak, vagy ismerőseid, barátaid kértek meg rá, hogy emlékeid oszd meg a nagyközönséggel is?
Mérnyei Emília: Többször jártunk már Afrikában, és még is pozitív értelemben, meglepő volt amit Szenegálban találtunk. Rengeteg előítéletünk van, volt a közbiztonsággal, a lakosság viselkedésével kapcsolatban. Ezeknek az országoknak a gazdaságának nagy szüksége volna a turizmus fejlődésére, de amíg az a kényszerképzet él a világ szerencsésebb felére születettekben, hogy veszélyes, addig esélyük sincs. Az emberek napjainkban folyó, Európába vándorlásában nemcsak biztonsági okok játszanak szerepet, hanem megélhetési okok is. Szenegálból is rengeteg ember vállalkozik kockázatos hajóútra, hogy megélhetést keressen. Amennyiben helyben sikerülne elérni a gazdasági fejlődést, csökkenne a kivándorlást választók száma is. Egyik tényezője lehet ennek a turizmus fejlődése. Tehát az egyik cél, hogy megmutassam az ottani életet, az embereket. Ezt látva esetleg mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy oda utazzanak. 2008-óta vannak kiállításaim, így nem volt idegen tőlem, hogy megmutassam a képeimet. Azonban ez az első alkalom, amikor utazási képeket mutatok meg. Eddig természetfotóimból illetve tematikus képekből voltak kiállításaim. A segíteni akaráson kívül azért némi noszogatás is szerepet játszott, a férjem részéről.
Utazz Afrikába: Mi volt a legkedvesebb szenegáli emléked?
Mérnyei Emília: Még egyetlen utunk során sem kerültünk ilyen közel a helyi emberekhez. Nem a turistákkal foglalkozó „hivatásosokhoz”, hanem a civil lakossághoz. Szó szerint bele láttunk az életükbe, megnézhettük a házaikat. Ráadásul mindezt nagyon széles rétegben. A vidéki kunyhóban lakó szegényektől a rendezettebb körülmények között lakó földműves családon át a városi emberekig. A gyógyítótól a vallási vezetőig. Az iskolától a szabó műhelyen át a templomig. Hihetetlen volt.
