Szenegál és én- Jeszenszky Fanny idegenvezető benyomása Szenegálról
Nem vágytam oda, de az élet úgy akarta, hogy ennek ellenére elutazzam Szenegálba, magammal cipelve minden előítéletemet is. Biztos nem kell semmi oltás? Mit fogunk enni? Fogom szeretni? Milyenek a szállodák, a tisztaság? Milyenek az emberek? Hogy fogok tudni együtt dolgozni a helyiekkel? Mindenből a legrosszabbra készülve vérteztem fel magam az útra...
Igaznak bizonyult a mondás, ami rosszul kezdődik az jól végződik. Nagyon is.
Ezen az úton egyik meglepetésből a másikba csöppen az ember. Általában is jellemző, hogy sosem lehet tudni mi van a kertekben, falak mögött a megállóink során.
Nézzük csak egyből az első úticélunkat, egy kis hotelt ahol a téli ruháinkat elpakolva "nyáriasítjuk" magukat. Jó érzés a meleg, az illatok és a sokféle madár hangja...azt sem tudjuk hova kapjuk a fejünket. Vicces lenne képet csinálni az asztalunkról, ahol reggelizünk. Egy bagett egy távcső...egyet harapunk, aztán próbájuk közelebbről megnézni magunknak melyik hangocska kitől is jön.
Reggeli után irány a vadaspark. Terepjárókra szállunk...jobbról zsiráf, balról zebra....olyan jó a saját közegükben meglesni őket, tudván azt is, hogy itt biztonságban vannak. A vadőr történetei az állatok életéről, szokásairól elgondolkodtatnak milyen sokféle és tökéletes is a természet.
Másnap már a Dakar rally helyszínén az Atlanti - óceán parti dűnék között kanyargunk, ipari műemléknek is beillő rég francia terepjárókkal. Annyit hallottam a híres rallyról, de sosem gondoltam, hogy én is eljutok ide! Magával ragad az óceán látványa és az adrenalin.
Következő esemény a sókitermelők. Gyerekkorunk királylányos meséjéből is tudjuk milyen fontos a só, de elkényelmesedett életünkben nem is gondolunk bele, hogyan is kerül az asztalunkra. Kemény fáradságos munka áll mögötte. Megint elgondolkozom és tudatosítom magamban, milyen jó dolgunk is van otthon.
Az éjszakát már a sivatagban töltjük. Útközben rácsodálkozunk, milyen termékeny tud lenni a látszólag teljesen élettelen homok, ha öntözik. Takaros kis ültetvények szegélyezik a sivatagba vezető utunkat. Újabb meglepetés. A kiváló minőségű aszfaltos úton egy faluhoz érünk, ahol terepjárók várnak ránk. Homokdűnék közt robogni annyira jóóó! Megérkezünk a sátrainkhoz...miénk a sivatag!!! Mindenki gyerekké válik és azt se tudjuk hirtelen melyik dűnére kapaszkodjunk fel. A formája miatt csodáljuk vagy a színei miatt? Egy másikra menjünk inkább fel mert onnan látszik majd legjobban a Naplemente? Miénk a sivatag!
Este dobshow.....felejthetetlen ez az élmény is a sivatagi éjszakában. Felettünk csak a csillagok és valami ősi elemi érzeteket ébreszt bennünk ez a zene, ami mindenkit magával ragad. Finom vacsora a sátrakban...éjszaka csillaglesre indulunk egy koktéllal a kezünkben a dünék között. Csak mi a csillagok és a sivatag. Éjjel alig aludtunk, vártuk a reggelt hogy megnézzük a Napfelkeltét. Újabb dűne mászás. Fantasztikus látvány és érzés a felkelő Nap a reggeli harmatban párásan illatozó eukaliptusz fák felett.
Saint Louis városa: újabb meglepetések, hatások. Hajdan pompás gazdag villák, ma elhanyagolt állapotban. Különleges elhelyezkedés, víz mindenhol....hogy éltek itt a francia gyarmatosítók? Honnan indult szerencsétlen útjára a Kis Herceg írója Exupery? Rengeteg ember az utcákon és a kecskék és a halászhajók....újabb és újabb hatások. Hogy élnek itt az emberek? Hogy tudnak ezekkel a hajókkal ilyen messze eljutni? És az a rengeteg féle hal..és vacsorára milyen finomságot eszünk majd? Nap végére megint zsibong a fejünk a sok élménytől, sok gondolattól a látottakról.
Szállásunk nagyon hangulatos kis házikókban van közvetlenül az óceán partján. Este megnézzük újra a térképen hol is vagyunk. Az afrikai kontinens legnyugatibb pontja. Hihetetlen hogy itt vagyunk, és nem is kellett olyan sokat repülni érte. Közben az óceán hatalmas hullámaink morajlása hallatszik és a medence hangulatos fényjátéka oda vonzza a tarisznya rákokat. Vacsora után rák megfigyelésre indulunk...beestek vagy beugrottak a medencébe? :)
Reggel séta kávéval a parton. Fantasztikus ereje van az óceánnak, csak bokáig benne állva is alig lehet helyben maradni.
Madárlesre indulunk. Az első elérhető vizes terület a sivatag után a költöző madaraknak. Hajóra szállva több száz pelikán köszönt minket. Megint csak kapkodjuk a fejünket.
Este különleges zenei élményben volt részünk. Elvarázsolva hallgattuk a csodálatos kelmékbe öltözött szinte égi jelenségnek tűnő griot, a történetmesélőt, aki népe 1200 éves történelmét tartja életben énekét hárfáján kísérve. Sok sok kérdésünk volt hozzá.
Következő nap Touba a szent város hatalmas mecsettel. Újabb és újabb hatások értek minket. Lenyűgöző épület, elegáns emberek különleges helyi ünnepi viseletben, mélységes áhitat, misztikus amulettek, léleképítő gondolatok.
Este újra az óceán parton, de Salyban már meg van szelídítve az víz. Finom homokos tengerpart, kedves, nem tolakodó helyiekkel. Mindeninek feltűnt, milyen szépek és sportosak a szenegáliak. Szinte rosszul éreztük magunkat, hogy míg ők sportolnak, mi csak " henyélünk" a napernyők alatt.
Másnap újabb csodák vártak ránk...hajózás, finom ebéd egy paradicsomi helyen (ahol többen jelezték , hogy elbújnak és megpróbálnak ott maradni:) utána relax a függőágyakban. Különleges növények és madarak között telt a napunk.
Meglátogatunk egy helyi népcsoportot. Vendégszeretőek, kedvesek. A falu rendezett, átgondolt, praktikus. Együttélési szokásaikból lenne mit eltanulnunk. Együtt zenélünk, táncolunk. Mindenki élvezi.
Este helyi művészektől dobolni tanulunk. A programot elolvasva sosem gondoltam, hogy ilyen érzés lesz. Kikapcsol, boldoggá tesz, magával ragad, elvarázsol. Felejthetetlen élmény!!!
Goré szigeten megint csak különleges nap várt ránk. Az áthajózás maga is élmény, hiszen a dakari kikötő Nyugat Afrika egyik legnagyobb kikötője. Hatalmas tanker és konténer szállítók között érkezünk a hajdani rabszolgaság színhelyére. Szívszorító átélni a helyiek történeteit az elhurcolt rabszolgákról, miközben manapság a sziget hangulatos, színes, gyönyörű a növényzettel. Sokat kérdezünk és megintcsak más hatások érnek minket.
Összességében ezt tudom elmondani az útról. Változatos, különleges, más, gondolat ébresztő, mindenkinek ajánlom aki a világ megismerésére törekszik és életre szóló élményeket gyűjt.
Az ország biztonságos, az ételek finomak, az emberek kedvesek, különös gondot fordítanak az öltözködésükre, szorgalmasak, tevékenyek, sportosak, muzikálisak. Sok sok élménnyel gazdagodva tértünk haza.
Bármikor vissza indulnánk.
