Barangolás világörökségi helyszíneken: Gorée-sziget, Szenegál
Gorée a mindössze 900 méter hosszú és 350 méter széles földrész Szenegál partjainál, Dakarral szemben található. A 15. és a 19. században többek között portugál, holland, brit és francia fennhatóság alatt is állt. Ez a csöppnyi sziget valaha a legnagyobb rabszolga-kereskedelmi központ volt az afrikai partokon. Becslések szerint 20 millió afrikait szállítottak el innen az Újvilágba az 1500-as évek közepétől az 1800-as évek közepéig terjedő időszakban.
Gorée a mindössze 900 méter hosszú és 350 méter széles földrész Szenegál partjainál, Dakarral szemben található. A 15. és a 19. században többek között portugál, holland, brit és francia fennhatóság alatt is állt. Ez a csöppnyi sziget valaha a legnagyobb rabszolga-kereskedelmi központ volt az afrikai partokon. Becslések szerint 20 millió afrikait szállítottak el innen az Újvilágba az 1500-as évek közepétől az 1800-as évek közepéig terjedő időszakban.
Az egész sziget az atlanti rabszolga-kereskedelem fájdalmas emlékét hordozza 28 hektáron magában. Az “emlékezet szigeteként” egyetemes érvényű szimbólumává vált a rabszolga-kereskedelemnek. Az európaiak a 15. századtól hol pihenő állomásként, hol pedig rabszolga piacként használták a szigetet. Gorée földrajzi adottságai valamint kitűnő stratégiai elhelyezkedése ugyanis biztonságos menedéket nyújtott a horgonyzó hajók számára. Pozíciójából kifolyólag ez a sziget volt a központja az európai nemzetek vetélkedésének a rabszolga-kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzéséért.
Gorée egyetemes értékét tükröző tárgyi világörökségi elemek közül említésre érdemes a vár, az erődítményekkel borított sziklás fennsík, ami gyakorlatilag uralja a sziget látványát, valamint a Relais de l'Espadon a francia kormányzó valamikori rezidenciája. Az ún. Rabszolgák házát 1776-ban építették a hollandok. Utolsó fennmaradt rabszolga házként értéke felbecsülhetetlen. Az épület felső emeletei az európaiak rezidenciájaként működtek az évszázadok során. A dupla lépcső és a tetején található terasz kialakítása során az építészek az esztétikán túl nagy hangsúlyt fektettek annak funkciójára is. A korlátról ugyanis az európaiak jól szemügyre tudták venni a rabszolgákat, hogy utána megvitassák és értékeljék izomzatukat. Mindez különösen fontos szempont volt, hiszen minden afrikai etnikumnak más értéke és más rendeltetése volt.
A zarándokok identitáskeresését meghatározó szimbólum a tengerbe vezető lejtős folyosó kapuval a végén, ami mai nevén úgy ismert : "az út, ahonnan senki nemtért vissza". Ez volt az a folyosó, melyen évszázadokkal ezelőtt rabszolga őseik elhagyták Afrikát. A szigetet még a gyarmati időszakban, 1944-ben minősítették először történelmi helyszínnek, 1951-ben pedig biztonsági intézkedéseket rendeltek el megóvása érdekében. Ezt követően 1975-ben felkerült a nemzeti örökség listájára, 1978-tól pedig a Világörökség listát gazdagítja. Az 1979-es rendelet egy bizottság létrehozását rendelte el a világörökségi elem védelme érdekében, melynek elsődleges feladata az egyezmény célkitűzéseivel összhangban a rehabilitációs munkák felügyelete és az ingatlanok állapotának megóvása volt. Az építészeti örökség megőrzése azonban szorosan összekapcsolódik a természeti környezet megóvásával (part menti terület), valamint az infrastruktúra fejlesztésével (víz, csatorna, szemétszállítás). Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a sziget megőrzését az örökség rehabilitációja és a társadalmi-gazdasági újjáélesztése szolgálhatja.
.jpg)
A Gorée sziget Afrika és a Nyugat kapcsolatának egyik legöregebb szemtanújaként az afrikai diaszpórának állít emléket. Funkciójában kettős célt szolgál, egyrészt hogy emlékeztessen az emberi kizsákmányolás szörnyűségeire, spirituális értelemben pedig a megbékélés és megbocsátás helyszíne a zarándokok számára. Elsősorban azoknak a zarándok afroamerikaiknak, akik múltjuk, gyökereik felhasználásával szeretnék identitásukat újrateremteni.
Az afroamerikai turisták műanyagvirágokból készült koszorúkat, mécseseket helyeznek el a rabszolga börtön termeiben. Bár a szigetet történelménél fogva szomorúság hatja át, a sok veszteséggel és vérrel teli múlt sem tudja felülírni a sziget csodálatos szépségét, karibi hangulatát. Gorée-szigetén a vörös dominál, és élénk színű trópusi virágok, pálmafák és liánok burjánzanak mindenfelé, különösen romantikus hangulatot varázsolva a szigetre. A sziget ma olyan, mint egy óriási művészeti kiállítótér, ahol kis művészeti műhelyek és festőművészek tucatjai várják portékájukkal az arra járókat. Az olajfestmények mellett a sziget különlegessége a különböző színű homokszemekből készült festmények, illetve az újrafelhasznált tárgyakból (mobiltelefon, klaviatúra, kábelek) megálmodott installációk. A Dakartól 20 percnyi hajóúttal elérhető szigeten hűs teraszos éttermek tucatjai várják az ide látogatókat, ahol a friss halak mellett isteni mogyorószószos csirkét vagy baobab-dzsúzt is készítenek.
