Raktármerülés Afrikába: rituális tárgyak és gyűjtéstörténet a Néprajzi Múzeum Szabolcs utcai raktárában
A Néprajzi Múzeum Szabolcs utcai raktárbázisán (OMRRK) a múzeum gyűjteményeinek jelentős részét őrzik, kezelik és kutatják. A hozzávetőleg 37 000 négyzetméteres komplexum korszerű raktár- és restaurátori infrastruktúrát biztosít, és időszakosan raktármerülések keretében korlátozott betekintést ad a gyűjtemények tárolási és feldolgozási környezetébe.
Műtárgykezelés nagy léptékben
A múzeumi költöztetések és újraraktározások a gyűjteményvédelem kritikus műveletei: állományvédelmi csomagolás, leltári ellenőrzés, klimatikus feltételekhez igazított elhelyezés és a kutathatóságot biztosító rendszerbe szervezés tartozik ide. A raktárbázis kialakítása lehetővé teszi, hogy a tárgyak hosszú távú megőrzése és hozzáférhetősége egyszerre érvényesüljön.
Az Afrika-gyűjtemény fő adatai és történeti súlypontjai
A Néprajzi Múzeum Madagaszkárra is kiterjedő Afrika-gyűjteménye megközelítőleg 12 000 tárgyból áll. A gyarapodás történeti súlypontja a 19. század vége és a 20. század eleje, amikor expedíciók, missziós jelenlét és tudományos érdeklődés nyomán jelentős mennyiségű anyag került be. A tegnapi raktármerülés ehhez a nagy ívű gyűjteménytörténethez adott értelmezhető, jól strukturált metszetet.
Régi Tamás: kurátori és antropológiai keret egy raktári bemutatóban
A raktármerülést Dr. Régi Tamás, az Afrika-gyűjtemény egyik munkatársa, afrikanista, antropológus vezette. Kiemelkedő szakmai munkával, rendkívül alapos, áttekinthető és következetesen felépített exposét adott a bemutatott tárgyakról és azok kulturális kontextusáról: a rituális funkcióktól a használati módokon át a gyűjteménytörténeti kapcsolódásokig. Külön köszönettel tartozunk neki, valamint a Néprajzi Múzeumnak is a lehetőségért, hogy a nagyközönség számára ritkán látható raktári környezetben, szakértői értelmezéssel ismerkedhettünk meg az anyaggal.
Kelet-Afrika: pajzsok, expedíciók, gyűjtési hálózatok
A gyűjteménytörténeti áttekintések szerint a legkorábbi afrikai leltározott tárgyak 1874-ből származó, Abesszíniából származtatott pajzsok. A pajzsok mint tárgytípusok egyszerre funkcionálisak és jelölő értékűek: anyaguk, formájuk és díszítésük technológiai és társadalmi információkat is hordoz.
A kelet-afrikai kapcsolódás egyik fontos neve Teleki Sámuel (1845–1916), akinek útjai a 19. század végi felfedező korszakhoz kötődnek. A hozzá kapcsolt tárgyanyag a korai, dokumentálható kelet-afrikai gyűjtések közé tartozik, és a múzeumi narratívákban a kelet-afrikai tárgyi örökség egyik hivatkozási pontja.
Kikuju pajzs: tárgykultúra és identitás
A bemutatott pajzsok között külön figyelmet kapott egy kikuju (kikuyu) harci pajzs Kelet-Afrikából. A pajzs a harci felszerelés részeként funkcionált, ugyanakkor a vizuális megoldások és anyaghasználat a közösségi identitás és státusz jelölésében is szerepet kaphatott. A tárgy jól példázza, hogyan olvasható össze egyetlen darabban technológia, társadalmi rend és reprezentáció.
Missziós kontextusok: Kelet-Zambézi vidék és tárgytechnológiák
A gyűjteményben megjelennek olyan tárgyak is, amelyek missziós jelenléthez és közvetítői hálózatokhoz kapcsolhatók. Czimmermann István és Menyhárt László neve a Kelet-Zambézi vidékhez kötött tárgyak kapcsán szerepel; a források említenek fejsze jellegű eszközt is. Az ilyen darabok alkalmasak annak vizsgálatára, hogyan kapcsolódik össze a technológia, a mindennapi gyakorlat és a társadalmi szerep.
Bornemisza Pál báró: nagy volumenű kelet-afrikai anyag
A gyűjtemény legnagyobb, egy személyhez köthető gyarapításai közé tartozik Bornemisza Pál báró 1901–1905 közötti, több ezer darabos kelet-afrikai anyaga. A Bornemisza-gyűjtések térbeli kiterjedését a szakirodalom több régióhoz köti, így például a Limpopó alsó medencéjéhez és a Kilimandzsáró környékéhez. A Bornemisza-anyag ma is meghatározó a kelet-afrikai tárgytípusok múzeumi reprezentációjában.
Rituális tárgyak és terminológia: kontextus és proveniencia
A raktármerülés rituális használatú tárgyakra fókuszált. Tudományos megközelítésben célszerű a funkció és a helyi értelmezés felől közelíteni: olyan, erővel felruházott rituális eszközökről van szó, amelyekhez védelmi, gyógyító, jósló vagy konfliktuskezelő gyakorlatok kapcsolódhatnak. A mai múzeumi kutatás kiemelt iránya a proveniencia és a használati kontextus feltárása, valamint a forrásközösségekkel folytatott párbeszéd, amely a tárgyak jelentésének pontosítását és etikus bemutatását támogatja.
Raktári tárgycsoportok: hatalmi jelvények és mindennapi eszközök
A raktártermi betekintés során a gyűjtemények tipikus tárgycsoportjai is láthatóvá váltak, például főnöki botok, hajtókések, ékszerek és dohánytartók. Ezek a tárgyak egyszerre dokumentálják a mindennapi technológiát és a társadalmi viszonyokat: a vezetői jelvények reprezentációs funkciót, a kések és kéziszerszámok pedig a munkamegosztás és státusz kérdéseit is érinthetik.
Kongó-medence és kuba anyag: maszkok, szobrok
A raktárban felvillanó kuba maszkok és szobrok a Kongó-medence összetett vizuális kultúráját reprezentálják. A kongói anyaghoz a magyar gyűjtéstörténetben különösen fontos Torday Emil (1875–1931), akinek gyűjtéseiből több száz tárgy került Budapestre. A Torday-kollekció értéke a dokumentáltságban és az összefüggő gyűjtési egységekben rejlik, ami a mai kutatások számára is jól értelmezhető keretet ad.
Összegzés
A raktármerülés rövid, mégis információgazdag metszetet adott az Afrika-gyűjtemény tárgytípusairól és a gyűjtéstörténet fő csomópontjairól. A bemutatott anyag egyaránt alkalmas technológiai, társadalomszerkezeti és vallásantropológiai kérdések vizsgálatára, miközben rávilágít arra is, hogy a mai múzeumi munka középpontjában a kontextus, a proveniencia és a felelős értelmezés áll.
