Személyes bemutatkozás és kutatói háttér

Az előadás első blokkjában az előadó saját, több mint két évtizedes afrikai tapasztalatait foglalta össze. Áttekintette a 2002 óta Kongóhoz kötődő munkáját, amely az Afrikáért Alapítvány kongói projektjeivel indult, majd az Afrikai–Magyar Egyesület, később a Kultúrafrika Alapítvány és az Afrika Expo Budapest, végül az Utazz Afrikába Utazási Iroda létrehozásával folytatódott. Kiemelte, hogy 2009-ben a Torday-Kongó Expedíció keretében jutott el először a Kuba királyság területére, Mushengébe és Misumbába, ahol intenzív terepmunkát végzett, interjúkat készített, fotókat és tárgyakat gyűjtött.

A bevezetőben vetített fotók Nyugat- és Közép-Afrika különböző helyszíneiről, expedíciókról, csoportos utazásokról, helyi közösségekről, gyerekekről, kézművesekről, szafarikról és sivatagi túrákról adtak ízelítőt. Az előadó ezzel érzékeltette, hogy nem pusztán könyvtári kutatóként, hanem terepen dolgozó antropológusként közelít a témához, aki számára az afrikai művészet élő, mindennapi tapasztalat.

A Kuba királyság földrajzi és társadalmi háttere

A következő egység a Kuba királyság földrajzi elhelyezkedésével foglalkozott. Az előadó elhelyezte a királyságot a mai Kongói Demokratikus Köztársaság térképén: Kelet-Kasai tartományban, a Kasai és Sankuru folyók, valamint erdős területek által határolt vidéken. Részletesen beszélt az egyenlítői klímáról, az évi több mint 2000 milliméter csapadékról, a kilenc hónapos esős és három hónapos száraz évszakról, valamint a termékeny, alacsony fekvésű tájról.

Ismertette a népességi adatokat is: a 20. század második felében mintegy 200–250 ezer fő közé tették a kuba lakosságot, közülük a fővárosban, Mushengében körülbelül 7500 fő élt. Részletezte a kubák mezőgazdaságát, a pálmaolaj használatát, a háziállatok tartását, valamint azt, hogy a vadon élő állatvilág a 20. század során hogyan szorult vissza.

Történeti keret és a királyság fennmaradása

A történeti áttekintésben az előadó felidézte, hogyan alakult ki a Kuba királyság több etnikai csoport – busongók, shoowák, baket, bangyeen, bashoobo, bapyaang – integrációjával, és hogyan erősödött meg a királyi intézmény, a nyim szerepe. Rámutatott, hogy a 19–20. század fordulóján, amikor számos más kongói királyság szétesett, a Kuba királyság kivételes módon fennmaradt. Ebben szerepet játszott a király kvázi szent státusza, a királyság autonómiájának belga gyarmati elismerése, valamint az, hogy a kuba művészet nagy presztízsre tett szert a gyarmati tisztviselők körében is.

A kuba művészet fő tárgycsoportjai

Az előadás következő része a kuba művészet általános jellemzésére fókuszált. Az előadó bemutatta, hogy a kutatók szerint a busongók fafaragásban és textilszövésben a kontinens legkiemelkedőbb alkotói közé tartoznak, bonyolult öltözeteik, faszobraik és textileik egyedülálló helyet foglalnak el Közép-Afrika művészetében. Felsorolta a legfontosabb tárgytípusokat: finoman faragott használati tárgyak, itumba jóslófigurák, különböző maszkok, királyi regáliák, rafiaszövetek és királyszobrok.

Külön hangsúlyt kapott az a tény, hogy a kubák belső esztétikai igénye a leghétköznapibb tárgyak díszítésében is megjelenik: pipák, ivópoharak, kanalak, tálak, székek és egyéb használati tárgyak gazdagon faragott felületein a rafiaszövetek geometrikus motívumai köszönnek vissza. A vetített képek érzékeltették ezt a rendkívüli formai gazdagságot.

Maszkok, rítusok és a mindennapok tárgyi világa

Az előadás rátért a rituális és maszkos világra is. Szó esett a gyászszertartásokkor használt maszkokról, például a bende titkos társaság maszkjáról, amelynek feladata a gyászrituálé idején a rend fenntartása. Az előadó ismertette a Shene Malola maszkhoz tartozó öltözetet, amely frissen vágott, zöld rafialevelekből álló szoknyából és gallérból áll, és táncának kiszámíthatatlan, hirtelen mozdulatai az erdő veszélyekkel teli világát idézik meg. Szintén bemutatta a Mukyeem vagy Mukenga maszkot, amelyet bizonyos tisztségviselők őriznek, gyakran velük együtt temetnek el, és amelyet magas rangú tisztségviselők gyászszertartásán alkalmaznak.

Egy külön blokk foglalkozott a mindennapok tárgyi kultúrájával és a gyerekvilág kreativitásával. Az előadó bemutatta, hogyan készítenek a kongói gyerekek újrafelhasznált anyagokból, drótból, hulladékból vagy a természet adta alapanyagokból játékokat: részben a környezetükben látott tárgyak kicsinyített másolatait, részben olyan formákat, amelyek a hagyományos kongói tárgyi kultúrában korábban nem léteztek. Ezen a ponton a hallgatóság képet kapott arról, hogyan él tovább a vizuális kreativitás a gyerekjátékok világában is.

Szilasi Ildikó felvétele, 2009, Misumba, KDK

A királyszobor

A prezentáció központi része a kuba királyszobor, az úgynevezett ndop bemutatása volt. Az előadó ismertette, hogy a hagyomány szerint az első királyszobrot Samba Bolongongo, a 93. király készíttette a 17. század elején azzal a céllal, hogy a későbbi nemzedékek se feledkezzenek meg róla. A király téglalap alapú emelvényen ülve vagy térdelve jelenik meg, jellegzetes shody fejdíszt visel, amely egy kapát szimbolizál. Egy másik királyt levágott fejjel ábrázolnak, ezzel is utalva erőskezűségére. A korai ndopok 40–50 centiméter magas, egyedi emlékszobrok voltak, és minden elhunyt királyról egy-egy ilyen szobor készült.

Az előadó kiemelte, hogy az ndop nem portré abban az értelemben, hogy nem az egyéni arcvonások hű másolása a cél, hanem a király eszményi, időtlenített képe. A szobor a király halála után a hatalmi jelenlét, az emlékezet és a legitimitás tárgyi központjává válik, és a király „mween”-jének, szimbolikus életerejének hordozója.

A 20. század fordulópontjai: vasút, ajándékozás, műtárgypiac

Az előadás bemutatta, hogyan változott meg az ndop szerepe és gyártása a 20. század során. Fontos fordulópontként említette a Chemin de fer BCK vasútvonal 1923 és 1928 közötti megépítését, amely a Kuba királyságot bekapcsolta a gyarmati közlekedési hálózatba, és megnyitotta a területet turisták és gyarmati tisztviselők előtt. Ettől az időszaktól kezdve a király engedélyével megindult a ndop-ok másolása: először ajándékozási célokra, majd a növekvő európai gyűjtői érdeklődés nyomán már kifejezetten eladásra szánt replikák is születnek.

Az előadó kitért arra, hogy a 20. század első felében a kuba királyok és belga vezetők között zajló ajándékozási gyakorlatban nagy értékű ndop-ok és egyéb királyi tárgyak cseréltek gazdát politikai szolgáltatások és támogatások ellenében. Ez hozzájárult a királyság autonómiájának fenntartásához, ugyanakkor a királyi emlékszobor olyan szerepbe került, ahol a helyi rituális funkció mellett megjelent a diplomáciai és piaci érték is.

A klasszikus ndop-korpusz és az eredetiség kérdése

Szilasi Ildikó bemutatta a ndop-ok iránti európai érdeklődés növekedését is. Kiemelte az 1937-es antwerpeni kiállítást, ahol Frans M. Olbrechts tizennyolc körüli királyszobrot mutatott be, és ahol már akkor az autenticitás kérdése került a középpontba. A második világháború előtt a ndop a kongói és tágabban az afrikai művészet emblematikus figurájává vált, kiállítások, katalógusok, sőt bélyegek ikonikus motívuma lett.

Az előadás során elhangzott, hogy a kutatók – köztük Joseph-Aurélien Cornet – részletes formai kritériumrendszereket dolgoztak ki az eredeti királyszobrok azonosítására: a szobor mérete, a fej és a test arányai, az arcvonások, a váll- és karpántok, a hegtetoválások, az öv és a zsámoly formája, valamint az ibol, azaz az uralkodói embléma mind-mind támpontot jelentenek. Ezzel párhuzamosan az előadó rámutatott, hogy a helyi közösség számára az eredetiség elsősorban funkcióhoz, szerephez és használathoz kötődik, nem pedig a nyugati értelemben vett formai állandósághoz.

Műtárgypiac, textilművészet és a tudás átadása

A kuba művészet változásának társadalmi-gazdasági hátterét bemutatva az előadó számszerű adatokat ismertetett: becslések szerint 1880 és 1914 között 70–100 ezer kongói művészeti tárgyat szállítottak el Belgiumba és más európai, illetve észak-amerikai gyűjteményekbe, ezek közül a kubákhoz köthető tárgyak száma legalább négyezerre tehető. A Kasai bársonyként ismert, velúrhatású, hímzett rafiaszövet a 19. század végére a brüsszeli polgárság kedvelt luxustermékévé vált, egész enteriőröket díszítettek vele.

Az előadás a 20. század végétől napjainkig tartó folyamatokra is kitért. Egy kinshasai műkereskedővel készült interjú alapján bemutatta, hogy kezdetben shoowa rafiaszövetet, ntchakokat és bwoom maszkokat adott el, később azonban más etnikumok művészetét is közvetítette. Rámutatott, hogy a korábban 700–1000 dollárért értékesített ntchakok és ndop-ok napjainkra gyakran már csak 200 dollár körüli áron találnak vevőre, miközben a szövetek iránti kereslet viszonylag stabil maradt. A ntchak készítését ma már csupán néhány idős asszony őrzi, így ha a fiatalabb generációk nem sajátítják el ezt a tudást, a műfaj eltűnésének veszélye fenyeget.

Hatalmi rendszerek és a művészet szabályozása

A Kuba királyság jelenkori politikai és társadalmi rendszerét bemutatva az előadó ismertette, hogyan él egymás mellett a központi állami hatalom, a királyi ház és a hagyományos falufőnöki rendszer. Ez a többszintű struktúra a művészeti gyakorlatra is kihat: meghatározza, ki férhet hozzá bizonyos tárgytípusokhoz, ki készíthet királyszobrot, ki viselhet kauri kagylóval díszített öltözetet, és milyen közegben jelenhetnek meg a rituális tárgyak.

A prezentáció rámutatott, hogy a szűkös gazdasági helyzet és a műtárgypiac igényei miatt ma már olyan tárgyakat is árusítanak, amelyeket korábban kizárólag a királyi család és az elit használhatott, és amelyekért a szabályok megszegése esetén egykor komoly büntetés járt. A tárgyak így egyszerre maradnak a hatalmi reprezentáció eszközei és válnak a globális műtárgypiac, illetve a turizmus árucikkeivé.