Utazás Mafia-szigetre Tanzániába kisgyerekkel. 2020. július 15- szeptember 7.
Partnerünk az Ethiopian Airlines légitársaság és a Kinasi Lodge és Blue World Diving (Mafia-sziget, Tanzánia).
Utazás Mafia-szigetre Tanzániába kisgyerekkel. 2020. július 15- szeptember 7.
Szilasi Ildikó Afrika-szakértő, az Utazz Afrikába Utazási Iroda alapítója, és négy és fél éves kislánya 2020. július 15 - szeptember 7. között a tanzániai Mafia-szigetre utazott. Először a Mikumi Nemzeti Parkban vettek részt egy szafarin, majd a világ egyik leggyönyörűbb búvárparadicsoma, és Afrika első Védett Tengeri Parkja, Mafia-sziget felé vették az irányt. Utazásukról folyamatosan, személyes jellegű blogot vezettek, mely alább olvasható.
Érkezés Tanzániába, Mikumi Nemzeti Park, majd irány Mafia-sziget (2020. július 21.)
Korábban úgy terveztük, hogy Utazz Afrikába Utazási Iroda idén nyáron egyetlen desztinációt, Mafia-szigetet ajánlja az utazni vágyók figyelmébe. Az évi 5000 látogatónál kevesebbet számláló sziget biztonságos, ahol végtelen szabad tér, privát óceánpart várja az utazót. COVID-mentes terület, ahol a helyi kormányzat és turisztikai partnerek március óta nagyon komolyan veszik a járványt, és minden biztonsági és elővigyázatossági intézkedést megtettek, hogy készen várják az utazókat június elejétől a mesés szigeten, amikor a nemzetközi repülőforgalom újraindult.
A tanzániai Zanzibár mellett található Mafia-sziget a világ egyik legizoláltabb, érintetlen szépségű szigete, egyedülálló vízi vakációs és kaland utazási desztináció. A Chole – öböl kitűnő horgász, snorkelling és búvár desztináció, védett vizei vízi sportolásra és vitorlázásra is alkalmasak, homokpadjai piknikezési lehetőséget, épített örökségekkel, romokkal tarkított közeli kis szigetei történelmi kalandokat kínálnak. Júliustól figyelhető meg a teknősök kelési időszaka is, amikor több ezer újszülött teknős igyekszik az Indiai-óceán felé.
Július 9.-én sikeresen tartottuk meg a Napfényes Rendezvényteremben Mafia-bemutató estünket, mely telt házzal zajlott, és nagyon örültünk annak, hogy ebben az időszakban több utasnak adunk „reményt”, alternatívát egzotikus utazásra augusztusban. Néhány nappal bemutatkozó estünk után jelentek meg a korlátozások, amelyek sajnos felülírták számításainkat. Kedves utasainknak ígértük, hogy még komfortosabbá , biztonságosabbá tegyük idén nyáron az utazásukat, Szilasi Ildikó Afrika-szakértő, az Utazz Afrikába Utazási Iroda alapító-ügyvezetője Mafia-szigetre utazik személyesen, hogy ott várja augusztusban a vendégeket. A korlátozások megjelentek, de mivel viszont mi már előkészítettük az utazásunkat, megvolt a repülőjegyünk, utazóvérünk már belobogott, nem volt maradásunk, útnak indultunk.
Azt gondoljuk, utazni most is lehet, csak – bízunk benne átmenetileg- más rutin mentén kell előkészíteni és lebonyolítani az utazást. Picit több rákészüléssel, odafigyeléssel, körültekintéssel kell eljárni az utazás alatt. Azt leszámítva, hogy kevesebben voltak a repülőtereken, a várókban és a gépeken, hogy be kellett tartani a megjelölt távolságokat, maszkban kellett utazni, gyakran kellett kezet mosni és a táskába bekerült egy pumpás alkoholos kézfertőtlenítő is (70 / higiéniai alkohol gyógyszertárban kb. 1300 ft, 100 milis használt szúnyogsprays és sminkfixálós pumpás flakonba töltve), nem sok minden különbséget tapasztaltunk. Hőmérsékletet Addis Abebában és Dar es Salaamban mértek, illetve ki kellett töltenünk egy betegségekre vonatkozó formanyomtatványt dar es salaami érkezésünk előtt a repülőtéren.
Valóban meglepően zökkenőmentesen telt az utunk, a gépek időben indultak és szálltak le, sehol nem kellett sokat várni, nem voltak nagy sorok, a gépeken mivel kevesen utaztak, bőven volt személyes terünk. Kedvenc afrikai légitársaságunkat és támogató partnerünket, az Ethiopian Airlines választottuk az utazáshoz, mivel Afrika vezető légitársaságaként és mind cargo, mind személyszállításban fontos összekötő kapocsként stabilan utazzák a Bécs-Addisz Abeba- Dar es Salaam- Addisz Abeba – Bécs útvonalat, melyen mi is közlekedtünk. A fedélzeti étkezés, ha lehet még finomabb és laktatóbb volt, mint ahogy korábban tapasztaltuk. Az Ethiopian Airlines járatokon szoktuk élvezni, hogy minden ülésnél van személyes touch screen és szórakoztatóközpont rengeteg zenével, filmmel, sorozatokkal, játékokkal. Ezt sajnos most nem lehetett használni.
Dar es Salaamba érkezvén M. Zoltán Kelet-Afrika specialista kollégánknak köszönhetően már egy igazi négykerék meghajtású safari terepjáró fogadott bennünket. Speciálisan átalakított, hosszított, kényelmes jármű, hátul hat székkel, középen folyosóval, oldalt nyitható ablakokkal, és felül is nyitható tetővel. Erre szükségünk is volt, mert Mafia-sziget előtt még a Mikumi Nemzeti Parkba terveztünk egy két napos igazi afrikai vadlesekkel tarkított szafarit. Ahogy az egész utazást, ezt is lassúra, azaz slow-ra vettük, ahogy négy és féléves kislányom jelenléte miatt az út többi részét is lassúbbra terveztem a szokásos tempómnál. Ha egyedül lettem volna valószínű a Selous nemzeti parkban kettő, és a Mikumiban plusz egy napot töltöttem volna el, de így, egy gyermek jelenlétében ésszerűbb megoldásnak tűnt egy nemzeti parkot venni inkább célba. Amikor csak tehetem, tanulmányutakra kislányommal utazom. A családi afrikai utazások népszerűsítőjeként mindig óriási büszkeséggel tölt el, hogy milyen érdeklődéssel, adaptációs készséggel, energiával bír kislányom. Élvezi az utazás izgalmát, a repülést, és érdeklődéssel várja, nyitottan, minden alkalommal az új kalandok befogadását.
Így történt ez a Mikumi Parkban is, ahová a 300.000 ezres lakosú Morogoro városon keresztül jutottunk el, amely az Uluguru hegység lábánál terül el. A város csodálatos panorámát nyújt a hegységre, melyet a Luguru népcsoportról neveztek el. Legmagasabb pontja 2630 méter, így hegymászásra is alkalmas. Morogorótól a Mikumi Nemzeti Parkig mindkét irányba érdekes afrikai „mozinak” lehet részese az utazó. Megunhatatlan trópusi tájak, szizálültetvények, kicsiny falvak sok mangó és banánfával, minden zöld és üde. Sok az 50 km/ órás sebességkorlátozás, így egy-egy településre érve a szokásos, és megunhatatlan afrikai életképek tárulnak elénk. Kedvencem az újságárus, ahol egy deszkaasztalra az aznapi újságcsokor keskeny gumikkal le van fixálva, rengetegen körbe állják, és úgy, egymás válla felett átkukucskálva olvassák el legalább a címlapokat. De a különböző kreatív mobilboltok látványa is megér egy misét, vegyünk egy alacsony lombkoronájú fát, sok vállfát, akasszuk rá a portékát, cipőt, pulóvert, ruhát, és már indulhat is a business! Az úton rengeteg a kamion, a fő kikötő Dar es Salaam irányából a szárazföld belsejébe, sőt, még Zambiába, Ugandába is visznek innét árut, konténer illetve kamionszámra. Aki Dar es Salaamba érkezik, néhány szóval rögtön meg kell ismerkednie: boda-boda (személy és áruszállításra, taxizásra használt motorbicikli) és tuktuk (háromkerekű szállítóeszköz).
Amiatt, hogy négy és féléves kislányom is élvezze a szafarizást, lassúra, itt is „slow”-ra illetve edukációs jellegűre vettem a dolgokat. Bőven hagytam időt minden állat alapos megfigyelésére, mindenhol megálltunk, ami számára érdekes volt. Amikor pedig elidőztünk, játékos és mesés stílusban beszéltem neki az akácia leveleket és töviseket ropogtató zsiráfról, a cikk-cakkban ütemes futásban az oroszlánt kicselező zebráról, a varacskosdisznóról, az elefántokról, és kedvencéről, a baobabról, másnéven majomkenyérfáról.
A baobab meséjét számtalanszor kérte, hogy meséljem el. A gyönyörű terméssel, virággal, dús lombkoronával, hiúságában kérkedő fa mítoszát, akinek hiúságát egyszer csak megelégelték az Istenek, törzsénél fogva kiszedték a földből, szép virágainál, lombkoronájánál fogva tették vissza a földbe, és gyökereivel az ég felé tekintővé tették.
Az 1964-ben alapított, 3230 km2 kiterjedésű Mikumi Park Tanzánia negyedik legnagyobb parkja. Tudomásom szerint még a déli, kevéssé ismert nemzeti parkok között sem a legizgalmasabb (a kis Serengetinek is nevezett Selous Nemzeti Parkot mondják annak), viszont az utak jobbak, és az odaút is aszfaltozott, kisgyerekkel talán praktikusabb.
Nekünk sok szép élményt adott a Mikumi is, a rengeteg impala csorda, a gnú és zebracsordák, a kéthónapos kajla vékonylábú kölyökzebra, aki, mint akit felhúztak körbe körbe nyargalászott a békésen legelésző felnőttek körül. A varacskos disznók és nagytermetű páviánok, és fekete arcú vervet majmok, gázlómadarak (kócsag, szürkegém, kaffer szarvasvarjú, nílusi lúd stb.) látványát mind életre szólóan fogadtuk be.
Számunkra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy háromszor is átkeltek közvetlen előttünk elefántok az úton. Két- három méterre haladtak át. Szépen, sorban, csendben. Az első alkalommal a hím lemaradt egy kölyköt közrefogó két nősténytől, és szafarijeepünk felé fel-felrántott ormánnyal közelített, majd átvágott előttünk. Ezekért a pillanatokért éri meg szafarizni.
Az utazás nagyon jól telt, óvatosan haladtunk, körültekintően nyitogattuk-csukogattuk az ajtókat, ahol kellett. A legtöbb helyen (nemzeti park bejárat), hotel bejárat, étterem bejárat, ki volt készítve a melegvizes kézmosó, vagy az alkoholos antibakteriális a kézmosó-fertőtlenítő. Alig 100-120 évvel ezelőtt még elképesztő felkészülés, akadályok árán, halálozási ráta mellett, giga költségvetésből, teherhordók és vadászok tucatjaival kísérve, heteket hajózva majd Afrika belsejében gyalogszerrel haladva lehetett csak nagy utazó-felfedező elődeinknek betekintést nyerni az afrikai népek mindennapi kultúrájába. Mi ez a kis plusz rutin ahhoz az élményhez képest, amit egy afrikai szafari, és egy paradicsomi trópusi sziget nyújtani tud? És még messze voltunk az flow élmények végétől..Dar- es Salaamba visszatérve nagy izgalommal vettük irányba a belföldi terminált, hisz tudtuk, a 35 perces kisgépes utazás után a világ egyik legszebb szigetére, Mafiára, és az általunk az évek alatt megismert legszínvonalasabb és legcsodálatosabb panorámával bíró szállodába, a Kinasi Lodge érkezünk majd.
A kincses – sziget: Mafia (2020. július 24.)
Kislányommal imádunk repülni, de a 35 percig tartó, 10-12 fős kisgépes repülés mindig óriási élmény. Igyekszünk jól helyezkedni a gépen, lehetőleg közvetlenül a pilóta mögött, hogy rálátásunk legyen a kifutópályákra, a gombokra, fogantyúkra. A félórás út hamar eltelik, az adrenalin fokozódik, ahogy a szárazföldről megpillantjuk az Indiai-óceán parti sávját, tiszta kék vizét, kicsiny szigeteit, végül, ahogy lefelé ereszkedve Mafia-sziget repteréhez közeledve kirajzolódik előttünk a rendkívül buja, trópusi, magas és sudár pálmafákkal borított, és mangróve erdőkkel szegélyezett partú sziget. Ez a hely tényleg mesébe, vagy inkább kalandfilmbe illik bujaságával, a kincses szigetek, vagy azok a filmek sejlenek fel bennem látványán, amikor emberek hajótörést szenvednek és barátságos, paradicsomi környezetben adaptálódnak a természeti környezetükhöz. Mafia-sziget is ilyen. Ontja magából a friss trópusi gyümölcsöket, vizei a halakat, sok szempontól áldott sziget. Természetesen ettől még a szegénység általános itt, az itt élők szerény körülmények között élnek, de legalább az alapvető és változatos, tápanyag- és vitamindús, egészséges élelmezésük biztosított.
Peter Byrne, partnerünk, és szállásunk, a Kinasi Lodge tulajdonosa 1995-ben szeretett bele a szigetbe, azóta itt él olasz feleségével, itt telepedett le és alapított családot is. Nem véletlenül. Tényleg meseszép hely, amit a Kinasi Lodge páratlan panorámája, királyi kényelme, és aprólékosan kidolgozott gyönyörű dekorációja csak emel. Számtalan helyen, trópusi szigeten, hotelben jártam már az évek alatt, de a Kinasihoz hasonlót atmoszférában, kényelemben, otthonosságban nem találtam. (A hotelről korábban itt írtunk, a cikkhez egy pdf csatolmány is tartozik).
Megérkeztünk tehát. Kezdődhet a nagy szigetkaland! Mivel sem kezdhettünk volna fejedelmibben, mint egy olyan kirándulással, amelyért a megrögzött utazók óceánokat és fél világokat utaznak át. Különleges, a világ csak néhány pontján tetten érhető és megfigyelhető természeti jelenségről van szó: a rendkívül veszélyeztetett cserepesteknős kelésről, ami június és augusztus között Mafia-sziget egyik kiemelt turisztikai látványossága is egyben, további különlegesség, hogy a világon hét tengeri teknősfajból öt megtalálható Mafia-sziget körüli vizekben.
De hogyan is zajlik egy úgynevezett „teknőskelés megfigyelés”? A Sea Sense nevű szervezet az, ami koordinált keretek között figyeli, felügyeli a közönséges cserepesteknős fészkeket. Tanzániában hat helyszínen, és egyikként a Mafia-szigethez tartozó Joani szigetre is évek óta járnak vissza fészket rakni a kifejlett teknősök, így amikor egy nőstényteknős lerakja tojásait (150-200 darabot is akár, egy fészekbe), akkor ezt egy hosszú pálcával, bottal megjelölik a szervezet helyi képviselői. Önmagában a körülbelül egy órát tartó fészekrakás is egy mutatvány, ugyanis a kifejlett példányok 30-50 éves korukra érik el az ivarérettséget, továbbá akár több száz, vagy több ezer kilométert is képesek úszni, hogy emlékezetből visszatérjenek táplálkozási helyükről arra a helyre, ahol ők maguk is megszülettek. Közel 40 fészket tartanak nyilván Joani szigeten, figyelik, óvják, őrzik őket. Ha olyan helyre helyezi el tojásait az anya, ami veszélyes lehet, vagy ahol nagy a forgalom (például halászkikötő, falu közvetlen közelében), nemzetközi protokollnak megfelelően áthelyezik a tojásokat egy védettebb környezetben található fészekbe. A teknőskelés megfigyelésére épülő úgynevezett teknős öko-turizmus lényege, hogy nagyjából tudják, hogy a két hónapos (55 napos) teknőskelés vége mely napokra fog esni, és ennek alapján az érdeklődő turisták bizonyos díj megfizetése mellett ott lehetnek, amikor egy-egy fészekből megszületnek a kicsik, és elindulnak az óceán felé. A Sea Sence 4800 fészket óvott már meg hasonlóan, és 359.000 tojásból kikelt cserepes- és zöld teknőst jegyeztek fel. A statisztikák szerint a teknősök mindössze 2 %-a éri meg a felnőttkort, hiszen a nyílt vízen a ragadozó halaknak és madaraknak, és számos egyéb veszélynek ki vannak téve, mint például klímakrízis, halászat, emberi tevékenységek, teknősfogyasztás stb. ( A teknősök veszélyeztetettségéről többek közt itt lehet bővebben olvasni.)
A Kinasi Lodge-hoz tartozó Blue World Búvárközpont hajójával 30 perces gyönyörű hajóút után értük el a szigetet. Elhaladtunk a majomkenyérfákkal tarkított Chole sziget mellett, majd Joani sziget „kikötőjéhez” és a kikötéshez közeledve valóban páratlan természetközeli látványvilág tárult elénk. Mangróvék szegélyezték utunkat mindkét oldalról, a lagúna beszűkült, motorunk leállt, és egy bottal navigálta csónakunkat remek kapitányunk. Ruhába öltözött nők jöttek mentek a vízben, fejük tetején nagy zsákokkal, mint később megtudtuk, tengeri fűvel teli áruval, amelynek kereskedelméből élnek. A parthoz kikötve először az óriás baobabfát mutatták meg helyi kísérőink, amelyen több száz denevér aludt békésen. Majd egy közel 35 perces (négy és fél éves kislányommal 45 perces) gyalogút következett, helyi falvakon, manióka ületvényeken és erdőségeken át, kis ösvényen, mire egyszer csak felerősödött az óceán hullámainak ütemes hangja, és elértük az Indiai-óceánt. Kísérőnk gumikesztyűt húzott és egy picit ásott az egyik megjelölt fészekhelyen. Kikelés után a mélyről felfelé kúszó-mászó kicsinyeknek akár több napjukba is beletelik, hogy kiérjenek a felszíne. Szerencsénk volt, jókor érkeztünk, az újszülött picinyek egy-egy kis fekete testrésze tört fel a homokból, majd sután-botorkálva, néha bukfencezve, néha irány tévesztve, de a fény felé orientálódva és zsigereiknél fogva is töretlenül mentek az óceán felé. Közel 50 egyed született meg a fészekből, néhány rossz tojást, egy döglött és egy beteg teknőst is találtunk. A történés 25 percnél nem tartott tovább, de az emlék, és a viccesen suta miniteknősök látványa egy életen át elkíséri az embert…
Az első két merülés: a könnyed körhinta és a lila korall salátamező (2020. július 26.)
Picit szeles idő fogadott bennünket Mafia-szigeten, így nagyon kellett tervezni, mikor tudunk kimenni úgy egy dupla búvárkodásra, hogy kislányom a két kb. 40-40 perces búvárkodás ideje alatt komfortosan a hajón maradhasson.
Tíz hónapja nem merültem, így a szokásos hogyan is kell zavarodottsággal vegyes izgalommal készülődtem a merülésre. Természetesen még a merülés előtti utolsó pár percben is inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a legénységnek megmutassam, hol találnak száraz törülközőt, banánt, váltóruhát kislányom számára, rutinból vettem fel a súlyokat, a mellényt, az uszonyt. Aztán hátrafelé be a vízbe a csónak széléről. Az egyik legjobb érzés rögtön az elején a csobbanás. A második legjobb érzés a merülés lefelé. A harmadik legjobb pedig amikor az ember már ott van közvetlen közel a témánál, a korall-mezőknél, a rengeteg fajta színes halnál, és csak kapkodja a fejét, nem tudja, hirtelen hova nézzen. Nagy szerencsénk volt az első merülésnél, a Mountain South merülőhelyen 17 méteres mélységnél jártunk. Felültünk egy áramlatra ami ütemesen mozgásban tartott minket, és lényegében minden erőfeszítés nélkül búvárkodtuk körbe a zátonyt. Olyan volt, mint egy víz alatti ringlispil. Csak lebegtünk az áramlaton, ami vitt - vitt tovább, amikor pedig valami érdekes láttunk, például két kb. másfél átmérőjű ráját, akkor az áramlattal szemben megálltunk a vízben, uszonycsapásokkal tartottunk ellent neki, úgy szemlélődtünk a gyönyörű látványban. Engem mindig is nagyon vonzott a víz alatti világ, sokszor gondoltam arra, hogy lényegében földünk nagyobb felülete, része víz, mint szárazföld, így a víz alatti világ meg nem ismerése földünk ismereteinek, élőlényeinek, atmoszférájának egy nagy részének nem megismerését is jelenti. Ezért kell merülni minden áron, még akkor is, amikor az ember az elején fél, suta, diszkomfort érzete van, ahogy nekem is volt. Kisebb pánikok, aztán ahogy rutint szereztem, úgy vált egyre élvezetesebbé, és egyre kényelmesebbé lent. ( Hobbibúvárként 18-maximum 22 méter mélységben érzem inkább jól magam, korallzátonyok közelében.)
A Mafia-sziget körüli merülőhelyek tényleg nagyszerűek, látványosak, a korallok érintetlenek. Ami személy szerint nekem nagyon tetszett, a második merülés során, az a virágszerű korallmezők látványa. A legmegkapóbb helynél óriási, 50-60 cm széles, babarózsa- vagy inkább salátalevélszerű lila korallokat láttam, amerre csak néztem magam körül. Aztán voltak olyanok is, amik élénkzöld színűek voltak, a kígyóuborka belsejére hasonlítanak inkább színben, lyukacsosak, és mindegyik elképesztően ép és tökéletes. Ritka úgy búvárkodni, hogy nincsenek töredezett korallok, hogy tényleg úgy érzi a búvár, hogy érintetlen természethez érkezett. A Mafia-sziget körüli merülőhelyek ilyenek. A Blue World Diving 5 star búvárközpont felkészült vezetőivel, kényelmes búvárhajóival tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Két merülés között pedig banánnal, ananásszal, meleg teával, süteménnyel kínálják az adrenalintól felturbózott, ugyanakkor a kalóriaégetéstől kissé megfáradt búvárt.
A Mafia-sziget búvárkodási lehetőségeiről itt írtunk bővebben.
Dupla gyülis vasárnap Utendében (2020. július 29.)
Mit lehet csinálni egy trópusi afrikai szigeten vasárnap, amikor túl erősen fúj a szél, nem lehet vízi programokra indulni? Ilyenkor a legjobb elmenni egy közeli gyülekezetbe, templomba (ha olyan helyen van az ember, ahol természetesen keresztények is vannak J) , mert tapasztalatom szerint mindig rendkívül kultúraközeli, és vidám életérzést hoz, nagyon jó helyszín arra, hogy valódi interakcióba kerüljünk a helyiekkel, és, hogy megfigyeljük mindennapi kultúrájuk egy részletét.
Mi is felkerekedtünk, hogy felkeressük a legközelebbi templomot Utende faluban. Nem akartam Kilindoniig menni kislányommal, tuktukkal, pedig ott van szép nagy templom, több száz fős gyülekezet. Jobban érdekelt inkább az, itt hogyan tartják gyülekezeti alkalmat a helyiek, és arra számítottam, talán több gyerkőc is lesz falun. Azt nagyjából sejtettem, hogy hozni fogja az Afrika-szerte megszokott „spirituális- zenés- táncos – szenvedélyes- áhítatos+ hangulatot a kis templom is, így négy és fél éves kislányomat valamennyire le fogja kötni. Nem sokat tévedtem. Néhány száz méterre a főúttól az Assembly of God minigyülekezetre találtunk. Bár 16-18 hívő jár oda vasárnaponként, adnak az együttlétre, és ilyenkor is hangfalat, hangerősítőt, mikrofont használnak. Már messziről hallottuk a szép énekszót. Igencsak meglepődtek érkezésünkön a hívek, de siettek ki elénk mosolyogva, betessékelni minket. Még nem írtam a helyiek viselkedéséről, természetéről, -de ahogy általában mindenütt Afrikában- a nagyfokú emberközeli barátságosság, kedves beinvitálás házakba, étkezéshez, ünnepekre, mindenféle alkalomra- itt is általános.
A kis templomban műanyag szószék, színes textilcsíkok által díszített oltárrész, gyerekekből álló kórus, akik épp a betanult dalokat, idézeteket adták tüneményesen elő. Műanyag székek, 6-7 felnőtt nő és gyerekeik. Mint minden szokásos afrikai valósidejű „filmből” – már meg sem lepődtem rajta- három percen belül megjelent egy kifogástalan megjelenésű (ápolt bőrcipő, stílusos nadrág, ing, bőröv) , az egyik legújabb okostelefonnal felszerelt fiatalember, hogy felajánlja, fordít nekem szuahéliből angol nyelvre. Később megtudtam, hogy az egyik búvárközpont vezetője- COVID előtt védett tengeri park lévén sok búvár kereste fel Mafia-szigetet. Most csak szállingózva érkeznek, pedig nincs betegség a szigeten, igazság szerint itt se híre, se hamva a COVID-nak, ha nem olvasnánk néha otthoni híreket, nem is tudnánk, hogy létezik.
Így hallgattuk meg a gyerekkórus énekét, majd két nő vette át a prímet, szép gospeleket cifrázva, végül a köpcös, szépen felöltözött pap, Isaac kezdett rövid szónoklatába. A jelenlévőkön látszott- ezt is szeretem az afrikai vasárnapi gyülekezeti hangulatokban- hogy kiemelt alkalomként tekintenek a vasárnapra, szép és makulátlanul tiszta ruhát öltenek fel, készülnek rá. Bibliával, tollal, papírral, füzettel érkeznek, jegyzetelnek, és a két kis fonott kosárkába némi adományt is adnak, ahogy mi is tettük. A rövid beszéd után a hangulat visszatért olyanná, ami az izgő-mozgó gyerkőcöket is lekötötte. Közös ének, tánc, kis vonatozás, a végén közös ima, az asszonyok előre mentek a szószékhez, letérdeltek Isaac úr előtt, kinek meglehetősen karizmatikus felesége is hangosan és szenvedélyesen imádkozott a hívekért.
Ezen a különleges vasárnapon dupla vallási élményben volt részünk, mivel múlt pénteken az iszlám egyik fontos ünnepére is sor került. Az áldozati ünnepet, amelyen birkát szokás vágni, Szenegálban tabaskiként ismertük. Az ünnep napján az utendeiek először otthon ünnepeltek, ettek, majd legszebb ruhájukban számos család – elsősorban nők, lányok és gyerekek- indultak el Utende köztéri strandja felé.
A helyi asszonyok pattogatott kukoricát, fánkot, süteményt, otthon készült jégkrémet hoztak eladni a gyerekeknek. Én szállásadómmal, Allyval és három és fél éves kislányával mentem a partra. Kislányom az első nyalóka után nagyon felszabadultan játszott a gyerekekkel: fogócskáztak a homokban, a parton veszteglő óriási fa hajótestekben mászkáltak (helyi köztéri játszótér), és bőszen adogattak egymásnak a vásárolt finomságokból. Kislányom például szemenként osztogatta a pattogatott kukoricát. Érdekes, hogy itt Afrikában a Magyarországon megszokott irigységnek, féltékenységnek, „Enyém!”, „Nem adok!” attitűdöt, mintha elfújta volna a szél, kislányom viszonylatában. Itt annyira természetesen jön, hogy mindenkit megkínálunk mindennel, a játékokkal közösen játszunk. Talán ezért.
Szóval, az iszlám ünnep záróakkordjaként vasárnap este még egy muszlim szertartásba is belefutottunk Utendében. Egy nagy placcon több száz ember gyűlt össze nagy gyékényeken és leterített ponyvákon ültek. Nők, kislányok, kisfiúk és férfiak szigorúan külön ültek, ahogy a muzulmán rítusokon szokás. Jó hangulat volt, mindenki széles mosollyal, gyönyörű színes ruhában. Közösen ettünk, hozták a kézmosáshoz a lavórt és a műanyag kiöntőt, majd 8-10 főnek egy-egy kerek tálat étellel. Szigorúan jobb kézzel illik enni. Rizst kaptunk hallal, és körbe ültük a helyi asszonyokkal, egy tálból, jobb kézzel eszegettük. Evés előtt és után nagy össztánc kerekedett, nők- lányok összekapaszkodva ropták ugyanazokkal a lépésekkel, mozdulatokkal. Reggel keresztény gyülekezet, este muszlim táncos együttlét Utende faluban.
Többet a szigetről (2020. augusztus 1.)
Nagyon kevesen ismerik (még) a kb. 50 km hosszú, és 10 km széles, 40.000 lakosú Mafia-szigetet, mely közigazgatásilag a tanzániai szárazföldi régióhoz tartozik. Nincs rajta az utazók, de talán még az Afrikát jobban ismerők mentális térképén sem. Pedig nagyon közel van az évi 500-550.000 utazót vonzó, populáris szigethez, Zanzibárhoz, ami talán szinte mindenkinek a fülében ismerősen cseng. Úgy tartják, Mafia olyan, mint Zanzibár volt 30 éve: nyugis, természetközeli, tiszta. A part közeli vizek egy nagy része, főképp a Védett Tengeri Parkhoz tartozó területek az itteni búvárok szerint összehasonlíthatatlanul szebbek, haldúsabbak, koralldúsabbak, mint Zanzibár merülőhelyei. A szigeten az utak még nincsenek kiépítve, buja trópusi fás területet találunk mindenfelé. A Zanzibáron ismert úgynevezett „beach boys” jelenségnek sincs még itt se híre, se hamva. Ők azok a fiatalemberek, akik mindenféle szolgáltatást, aprócikket ajánlgatnak a sétáló, vagy napozó turistáknak. Drágább az idejutás valamivel, mert akár Zanzibár irányából, akár Dar es Salaamból jön az ember, egy kisrepülőgéppel kell beutaznia, és a napi 24 USD / fő / éj Védett Tengeri Park napidíjat is meg kell fizetnie. Mégis, összességében valamivel talán olcsóbb, mint Zanzibár, mert költeni a szigeten csak a programokra lehet, amik viszont szinte mindenhol a szállás által üzemeltetett, helyben lévő búvárközpontból / hajókikötőből indul, és nagyon másra sem lehet költeni a szigeten, nincsenek nagyon olyan éttermek, szórakozóhelyek, és szuvenírboltok, amelyek az európai turisták kiszolgálását céloznák.
Kifogtunk jónéhány szeles napot, amikor kevés volt a napsütés, így elkezdtük felfedezni, bebarangolni a szigetet. A kevésbé napsütéses napok pont jók ezekre a programokra, hiszen akkor kellemes időben lehet felfedezni a sziget különböző részeit.
Ha például van egy teljes napunk, érdemes északi szigettúrára indulni. Bár Kilindoni és a sziget legészakibb pontját jelölő Ras Mkumbi Világítótorony közötti távolság 50 kilométer, megtételéhez terepjáróval 1:45 percet számoljon az utazó. Mafia-szigeten a sziget központi városát, Kilindonit és Utendét (egészen Utende Beach-ig) összekötő út van egyedül leaszfaltozva, kb. 15 km hosszú út, plusz a Mafia kisrepülőtér környéke, kifutópályája. Utána földúton lehet tovább haladni, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva a gyönyörű sziget belsejébe. Manióka, kesudió, és kókuszpálma ültetvények mellett haladtunk el. A kis falvakban a házak mellett avokádó, papaya, banán, narancsfák sorakoznak. Van, hogy a házak tetejéig ér a bontott kókuszdió és a kókuszdió héj. Csirkét, cicát, szarvasmarhát, kacsát, kutyát itt-ott elvétve látni. Kilindoni és az északi falvak között távolsági busz is közlekedik. Mi, a Kinasi Lodge jóvoltából felajánlott autóval óvatosabban haladtunk. Amúgy is ráértünk. Napi egy –két buszjárat hozza-viszi az utasokat, így jól teli vannak. Az út szélén várakozó családokat, gyerekeket láttunk. Felvettük őket, hogy segítsünk azzal is, hogy néhány kilométert együtt kocsikázunk. A gyerekeknek láthatóan nagy élmény volt, az autózás is, és nagy szemekkel néztek hol rám, hol kislányomra, aki még igen –igen félénk az itteni gyerekekkel. A gyerekek vállára kis kendőkben narancs volt akasztva. Egy felnőtt asszony agyag főzőedény tetőket készít, és azt igyekezett eladni a piacon. Ezek speciális formájú tetők, ugyanis a rizskészítés utolsó fázisában a tartóedényként is szolgáló fedőben a lábos alatt lévő hamus faszenet ráhelyezik a lábos tetejére, ebbe a tartóedényrészbe, és onnan melegítik, főzik tovább. Utána jöhet bele a friss kókusztej, amely friss aromát és finom ízt, selymességet ad a rizsnek.
Háttérben a világítótoronnyal
A sziget belseje felé tekintve, a világítótorony tetejéről
A gyerekek ruházata általában kétféle: a kisebbeken elnyűtt fodros- flitteres ünneplőruha díszeleg, mezítláb vannak. A nagyobb lányokon és asszonyokon a Mafia-szigeten viselt általános öltözetet látom, melye sokszor élénk színű, virágos , lenge hosszúruha é a fejet eltakaró kendő. Az öltözet szellős, vékony, kellemes. Tovább észak felé, az erdő nagyon sűrű, és igazából a 30 méter magas, 16 tengeri mérföldre elvilágító toronyból lefelé körbe tekintve értjük meg, hogy ez a sziget tényleg, valóban egy nagyon búja, erdős trópusi hely. Amerre ellátunk, erdő alkotja a sziget belsejét. A part viszont változik, északon Bweninél, illetve a helyiek által a legszebb partként emlegetett Kanga Beach, majd Bandja halászfalunál közeli partok másmilyenek, mint a Chole öbölnél. Ott a homokos, lankás partokat mangróve szegélyezi a legtöbb helyen, Bweninél vadregényes köves-sziklás partot találtunk, Bandjánál viszont képeslapra illő pálmafák- világos homokos, egyenletes óceánpart fogadott. Kár, hogy még nincs kiépítve rendesen az út, mert így az eljutás ezekre az eldugott, szép helyekre igencsak nehézkes, hosszú, és viszontagságos, de nincs kizárva, hogy kormányzati pénzből esetleg felújításra kerülne néhány éven belül.
Vadregényes part Bweninél
Fehérhomokos part Bandjánál
Óceán, óceán, óceán (2020. augusztus 2.)
Mafia-szigeten minden az óceánról szól, vagy ahhoz kötődik. A helyiek többsége az óceánból, az óceánért él és dolgozik. A napi dolgok ritmusát is az óriásvíz, elsősorban az apály-dagály jelenség időpontja határozza meg, mely szinte napról napra eltér, és jelentős. A sziget Chole-öböl partfelőli részein például több száz métert húzódik vissza a víz a nap bizonyos időszakában. Néha békésen nyaldossa a partokat, néha pár száz méterrel a parttól indul meg. Mindkét időszakot szeretjük. Ha kint a víz, jókat lehet fürdeni, kajakozni (számos hotel ingyen kajakozási lehetőséget biztosít), és a napi programokat is könnyebb szervezni, és indítani. A búvárközpontokból és hotelekből szervezett programok nagy részét úgy időzítik, hogy dagálykor induljon, és akkor is érjen vissza. Ha pedig bent van, akkor is élő a part, a mangróvék által szegélyezett partszakaszok mentén rengeteg madarat láthatunk (nagy és kiskócsag, szürkegém, gólyatöcs, indiai varjú, fecskésfarkú szalakóta stb. Az Interneten itt lehet olvasni, fotót látni a Mafia-sziget körüli madárfajokról)
A helyiek pedig apály és dagály idején is serénykednek a víz körül, vagy a vízben. A helyi kishalászok másfél-két méter széles, egy fából faragott csónakokban mennek ki a vízre, előtt a parton gödröt ásnak, és földigilisztát gyűjtenek csalinak. A nagyobb méretű halakat tintahal darabokkal, tengeri csiga darabokkal fogják. A vízen damillal halásznak, súlyként egy a damilra kötött kődarab szolgál, és 2-3 horog is csalizva várja, hogy rákapjon a hal. A damilt belógatják a vízbe, és mutatóújukkal akasztják meg, ujjbegyükkel érzékelik a fogást és vágnak be, ha kap a hal. A fogás általában bőséges, és a dagály idején, amikor a hajók kezdenek kifelé jönni a part felé, a parton már hűtőládákkál várják a felvásárlók a beérkező hajókat, csónakokat. A kapásban tonhal, bohóchal, barakuda, dorádó, afrikai sügér, trombitahal, és mindenféle szép színes korallszirti halfajta is megtalálható. Mi is többször kimentünk damillal horgászni, és különféle színes halakat fogtunk, a horgászat végén pedig snorkellingeztünk. Nagyon élvezetes volt, önmagában a vizen lenni, figyelni a természetet, és persze fogni is.
A helyi kishalászok ilyen kis csónakokkal mennek ki a vízre.
Sokféle színű halat fogtunk
A part látványa a vízrő
Természetesen nagyobb hajóval mélytengeri horgászatra, bottal, profi felszereléssel is kimehet az utazó, borsosabb áron (120 USD/ naptól, de a 350 USD-650 USD-s ajánlatok sem ritkák). Méretes dorádók, makrélák, barrakuda, tonhal, vitorláshal stb. akad horogra a mélyebb vízben. A halászaton –horgászaton kívül apály idején látható, ahogy helyiek csoportban járják a vizet, polipot, tengeri csigát, ehető dolgokat keresve. A tengeri csigát például kirántják a házából, és frissen, a parton parázson azon nyomban megsütik. Állítólag nagyon finom, mi nem kóstoltuk meg. Mindig foglalatoskodnak valamit a víz körül. Láttam egy helyi asszonyt, aki nyolc gyereket kísérve jött le az óceánhoz ruhát mosni, míg ő mosott, a gyerekek önfeledten játszottak, ugrándoztak körülötte, a végén pedig körtáncot jártak. Egy másik jelentős tevékenység a tengeri moszat termesztés, és értékesítés. A víz felszínen műanyag palackok, „bóják” jelölik a telepeket. A tengeri füvet összeszedik, asszonyok fejük tetején hordják be a vízről, sokszor lehet látni. Gyékényre terítve kiszárítják, és zsákolva értékesítik. A tengeri moszatot és különféle, hasznos, óceánban élő növényfajokat és algákat, szuahéli nyelven „mvani”-nak nevezik. Mafia-szigeten a kókuszdió és kesudió termesztés, halászat és turizmus mellett az egyik legfontosabb gazdasági tevékenységnek számít. Mafián kívül Zanzibár és Tanga sziget környékén is termesztenek tengeri moszatot. Vietnámi, koreai, dán, spanyol, kínai vevők vásárolják fel. A jódban és 40 féle ásványi anyagokban rendkívül gazdag, ehető alapanyagból fogkrém, kozmetikumok, krémek, gyógyszerek készülnek világszerte. Az Eucheuma alga exportja a legjelentősebb, Mafia –szigeten, melynek termesztése az 1950-es évekre nyúlik vissza.
Palackok jelzik, hogy a mélyben tengeri moszat telepek vannak
Tengeri moszat száradás közben
Mafia – sziget történelmi romjai (2020. augusztus 14.)
Majdnem egy hónapja vagyunk itt Mafia-szigeten, de változatosságával, egyediségével nem tudunk betelni. Az Indiai-óceán mindennapi látványa, a trópusi szél, a pálmafák, buja növényzet, az ezernyi csillagos ég, a vitorlások és halászcsónakok, mangróvék… Megunhatatlan szépségű, gazdaságú és egyben kalandos látványvilág. Nagyon tetszik a szigetben, hogy a kulturális-történelmi információkra éheseknek is tud történelmi kalandtúrát kínálni: ehhez az úgynevezett Kua csatorna és Kua romok és Chole szigettúrára érdemes elmenni, ááltalában a kettőt együtt szervezik, és fél nap alatt teljesíthető, illetve megismerhető a két helyszín.
Mafia-sziget főszigetén túl további kisebb szigetek is találhatók a fősziget közelében. Például a teknőskelésről híres Joani, a majomkenyérfák, azaz baobabok különleges látványa miatt jellegzetes Chole, vagy éppen Jibondo sziget. A Kua romok Joani szigeten találhatók, és Utende beachtől 35 perces motorcsónakos túra alatt érhető el.
A Kua romok régészeti lelőhely a kelet-afrikai partvidék egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. Itt láthatóak azon importált építészeti formák, amelyek Kelet-Afrika egykori arcát formálták, Szomáliától Sofaláig. A korall kövek és mész-habarcs építészeti felhasználása 1100 éve kezdődött meg. A Kuában és testvérvárosában, a Kilwában talált épületek Irak, Perzsia, sőt török és yemeni lenyomatokat is őriznek magukon. Kua város 15 hektáron terült el, és 5 mecsetet számlált. A kutatások szerint a Juani és Jibondo körüli kagylók kereskedelméből virágzott fel. A kagylók Közép-Afrikában sokáig hagyományos fizetőeszközként, pénzként szolgáltak. 1829-ben madagaszkári szakaláv kannibálok rabolták ki a szigetet. A romok egy kis domb tetején állnak, fantasztikus kilátást nyújtva az öbölre, és a legszebb naplementét ígérve a Rufiji Delta fölött. Napjainkig kerámia- és cserépedény darabokra bukkanhattunk itt, például a Tang Dinasztia kék míves díszítésű darabjaira.
Joani szigetre felé menet
Kua romjainak építésénél rengeteg korallt is felhasználtak
Kua buja romjainál
A Chole-sziget mindössze 10 perces hajóúttal megközelíthető Utende Beachtől, illetve Mafia-főszigettől. 1000 tanzániai schilligért (125 forint) viszik át az utasokat Mafia és Chole sziget között egy útra, a személyszállító hajók egész nap közlekednek, és akkor indulnak el az egyik partról, amikor a hajó megtelik. A kevesebb, mint 1000 lakosú Chole sziget jellegzetes látványvilágát a rengeteg baobab-fa adja. Vegetációját tekintve- ha lehet- talán még bujábbnak, trópusibbnak tetszik, mint Mafia fősziget. Cholén szépen karbantartott, rendezett általános iskola működik, a középiskolás korú fiatalok viszont beköltöznek Utende faluba egy rokonhoz, hogy iskolába tudjanak járni. A szigeten halászattal, háztáji mezőgazdasággal, tengeri moszat termesztéssel foglalkoznak. Cholén három öko- szálloda is működik, az egyik a Chole Tree Lodge, melynek különlegessége, hogy a baobab fák lombkoronájánál helyezkednek el a bungalók, különleges élményt ígérve. Mafia fősziget is nagyon izolált és nyugodt, de ha valaki még további elszigeteltségre vágyik, akkor átmehet Choléra is. Az 1 négyzetkilométernél is kisebb alapterületű szigeten is találhatóak arab romok, amelyeket a németek is használtak, az első világháború során.
Utasszállító hajó érkezett Choléra, a nagy vitorlást pedig áruval készítik elő, hogy meginduljon Dar -es Salaam felé
Egykor arab kereskedők lakták be a szigetet, és az épületet
A Zanzibárról ismerős míves faragású faajtók itt is megjelennek
Hangulatkép Chole szigetről
A helyiekről (2020. augusztus 21.)
Mafia-szigeten az emberek egyszerűen élnek, harmóniában a természettel, barátságosak, kedvesek. Szívélyesek a fehérekkel, nyitottak. A 40.000 összlakosságot számláló szigetcsoport főszigetén lakunk, Utende faluban. Itt mindenki ismer mindenkit, köszönti egymást, beszélget egymással. Ha kimegyünk az utcára, sétálunk, motorra szállunk (itt a tuktukon kívül ez az egyik legelterjedtebb közlekedési eszköz a motor), mindig mindenkinek köszönünk, vagy mások köszönnek nekünk! Jambo! Poa! Szia! Szia! – hangzanak ezerszer a barátságos szavak napjában többször. Ha a falu belsejében sétálgatunk csak céltalanul, előbb- utóbb beintiválnak minket egy házba, egy kertbe, leültetnek egy műanyag székre egy kis étteremben, ahol még csak készül az étel, és frissen kisült fánkkal kínálnak.
A gyerekek fürtökben futnak kislányomhoz, simogatják a haját, játszani invitálják. Ha a mindennapi, vagy havi anyagi mérleget nézzük a helyiek tekintetében, nyilván „szegény”, vagy alacsony jövedelmű embereknek tekinthetjük őket. Ugyanakkor a természeti környezet rendkívül kegyes hozzájuk. A buja, trópusi termő környezet ontja magából a gyümölcsöket. Fürtökben lóg a főző-és étkezési banán mindenfelé, a papaya, a passion fruit, és nemsokára kezdődik a kesudió és mangó szezon is. A sziget szimbóluma a cetcápán túlmenően a kókuszpálma vagy kókuszdió is lehetne, annyira sok terem belőle mindenfelé. Szállás adónk elmondta, hogy a lodge telkén 20 kókuszpálma található, két havonta hívja a profi kókuszfamászó- leverő férfiakat. Ők fánként 150 forintnak megfelelő helyi pénzt kapnak a fa kókusztalanításáért. 210 darab friss kókuszdiót vertek le a kertben a minap, egy részét megtartottuk, egy része a családtagokhoz került, másik része eladásra. A kókuszpálma értékét már csak az is mutatja, hogy a földek eladási árát is részben úgy állapítják meg, hogy hány termő kókuszpálma fa található rajta. Sok helyi családnak ez biztos megélhetés egész évben.
Aki háztáji mezőgazdasági termelésbe kezd, sikerre van ítélve, krumpli, répa, paprika, saláta, padlizsán, különféle zöld levelű zöldségfélék könnyen megteremnek is. Egy átlagos bevásárlás sok időt vesz el, de én nagyon élvezem. Egyrészt miniboltokból kell összeválogatni az alapanyagokat. Itt banán van, ott hagyma, a harmadik helyen talán répát is találunk. Másrészt pedig szinte minden egyes zöldségdarabot alaposan át kell néznem kézzel, mert itt tényleg minden bio, kistermelői, nincs permetezve, ennélfogva szabálytalan alakúak, csúnyácskák a zöldségek, némely paradicsomban lehet kukacjárat stb. De legalább biztos forrásból származik, és egészséges.
A fotózáshoz is pozitívan állnak hozzá a helyiek, eddig mindenki szívélyesen pózolt, ha le akartam fotózni. Mivel a turizmus itt még gyerekcipőben jár, ezért nem tapasztaltam, hogy megkülönböztetett magasabb árat számolnának fel a fehér embernek. Itt még őszinte reakciókat kap az utazó a jelenlétére, és ártatlant, és ez is nagyon tetszik.
Tehát van zöldség, gyümölcs, és az óceán közelsége miatt mindig akad hal vagy tengeri herkentyű. Aki kimegy, az az esetek többségében bőven talál halat, a korallzátonyok és a helyi vizek védettsége és érintetlensége miatt itt még bőven lehet halat fogni. Mások apálykor tengeri csigát gyűjtenek. Magyarországon korábban nem nagyon ettem halat, nem szerettem az ízét, de itt egy hete rendszeresen fogyasztom, és ízlik. Úgy kezdődött, hogy kimentünk mélytengeri botos pecázásra, és sikerült fognom egy szép, közel 4 kg-os halat, amit még aznap este megtisztítottunk, és néhány filéjét még aznap megettük vacsorára, a többit pedig a rákövetkező napokban. Néhány napra rá damilos horgászatra mentünk ki, és sikerült két szép tasi, azaz nyúlhalat fogni, amit ugyancsak elfogyasztottunk vacsorára. Élvezetes és szórakoztató volt a legutóbbi damilos halászatunk, már csak azért is, mert ez alkalommal egy vérbeli helyi halásszal mentem ki a vízre. Cirkuszi mutatvánnyal felért, amit összezsonglőrködött a csónakban a damilokkal. Rajta aztán tényleg látszott, hogy maximális haszonra utazó vérbeli profi. Egyszerre legalább 3-4 cájggal pecázott, az egyiket a lábujjára kötötte, egy az egyik kezében, a másik a másikban, a negyedik meg kifeszítve- kikötve a csónak felső tartó fájára. Hogyan látja meg rajta a kapást, máig sem értem. De fogott. Mi pedig halálra szórakoztuk magunkat, körülöttünk pedig az Indiai-óceán elképesztő kékjei, és tisztaságú, minőségű vize, Védett tengeri partja, a sziget felőli oldalon pedig a mangróvék, és a kókuszpálmák látványában gyönyörködtünk...
Személyes búcsú Mafia-szigettől, visszatérés Dar es Salaamba, záró gondolatok
Sokat vaciláltunk azon, hazajöjjünk-e egyáltalán. Egy olyan világban voltunk, amit úgy érzün, sok szempontból egészségesebb, mint a megszokott otthoni európai életünk. Mennyit fáradozunk Európában, és költünk azért, hogy friss, tiszta, "bio" étel kerüljön az asztalunkra. Szállásainkon, a Kinasi Lodgeban és a Mafia Beach Bungalowsban azt kaptuk reggelire friss gyümölcsként, vagy a dzsúzokba, ami éppen megtermett a kertben: passiógyümölcsöt, papaját, kókuszdiót, ananászt. Európában nagy kávéfogyasztó vagyok. Kint egyszer sem ittam, és nem hiányzott. A reggeli gyümölcstál és friss isteni facsart gyümölcslé, amit minden reggel megittam feltöltött, energetizált. Cseppet sem hiányzott a kávé. Fittnek, frissnek éreztem magam mindig, a bőröm nem száradt ki, még a talpam-sarkam se a homokban, pedig az mindig ki szokott. Ha kimentünk pecázni, néhány gilisztával, rendszerint friss tengeri hallal tértünk haza: nyúlhallal, snapperrel, árnyékhalfélével. Megsütöttük, megettük, kókuszos rizzsel, vagy sültkrumplival. Nem hallottunk kint COVID-ról egyáltalán. Nincs a hírekben, de az emberek mindennapi beszédtémájában sem. A turisztikai szereplőkében természetesen igen, hiszen rengetegen elvesztették az állásukat. Sokan közülük visszatértek a tengeri moszat termesztéshez, a halászathoz, a háztáji mezőgazdálkodáshoz.
Jól aludtunk. Korán feküdtünk, és korán keltünk. Biológiai ritmusunk a természettel volt harmóniában. Nem volt tv, poszterek, hirdetések, zavaró, vibráló fények, táblák, póznák, gondolatok. Kevés volt mindenből, áruból, választékból, információból, és nagyon jó hatással volt elménkre, gondolatainkra. Kevés volt a készjátékból is, néhány itthonról hozott játékot és Kilindoniban vett műanyag homokozó eszközt leszámítva semmi nem volt nálunk. Kislányom mégis, órákat játszott kint a szabadban, a kókusszal, a kagylókkal, az apállyal, a madarakkal, a gyíkokkal, a többi gyerkőccel. Hajósat, hintázósat, labdázósat, étkezdéset, mindenfélét. Itthon , a rengeteg játék közt sincs el olyan szépen, és játszik olyan mélyedten el, ahogy kint. Kreativitása, fantáziája megszaladt, semmiből épített játékokat, észrevette a körülötte lévő természetesen alapanyagokat, és az abban rejlő lehetőségeket. Csodáltam, mennyire kinyílt kint az elméje, milyen sokat tanult semmi másból, csak a környezetből. Egy hetet még egy helyi kis falusi óvodába is járt. Középső óvodásként minden nap egy betűt, és egy formát tanultak. Egyenruhában jártak, minden nap angol vagy szuahéli nyelvű dalokat énekeltek. Hazafelé tartva sorolta a gyümölcsök angol neveit. Megtanították nekik a tisztes - rendes köszönést, angolul, és, hogy a felnőtteket mindig tisztelni kell. Az óvodában a felső osztályban már iskolaszerűen, padban, asztalnál ülnek a gyerekek. És mire iskolába kerülnek, írni, olvasni, számolni is megtanulnak, legalábbis az alapokat.
Nehéz volt elhagyni Mafia-szigetet. De Mafia-szigetek után először még egy helyi, 6,5 milliós nagyvárosba kerültünk fel. 35 perces repülőút után mintha egy másik bolygón landoltunk volna. Nyüzsgés, emberek, rengeteg autó, dugó, tülkölés, szmog, sietnek, emberkavalkád, két órát állunk a dugóban, mire a hotelbe érünk. KFC, Pizza Hut éttermek, bevásárlóközpont, helyi IKEA és KIKA, csillog-villog a sok üvegablak. Jobbkéz felől kisebb supermarket, árukészlete nagyobb, mint Kilindoni összes boltjáé. Elképesztő, de elképesztő különbség. Rögtön szembeötlik, mennyivel csúnyább a város, mint a természet. A póznák, a drótok, a bádogtetők, a kosz, a szemét, a hangok, a mindebből eredő fárasztó stressz, a sok felesleges info, gondolat.
Ezért is szeretjük Mafiát. Mert ott letisztul minden, ha az ember időt ad neki, és ott valóban létezni lehet.
De haza kellett térnünk, így hazatértünk.
Köszönjük szépen mindenkinek, aki velünk tartott utazásunk során, és a sok pozitív visszajelzést is, amit utazásunk alatt kaptunk!!!
Mariatou és Ildikó
Egy furcsa utazás margójára- utazási tapasztalatok COVID alatt (2020. szeptember 13.)
Igazából nem sok változott. Picit változtatni kell az utazási szokásokon, de én azt gondolom utazóként, még így is megéri. Az élményekért, megéri. Az új tanításokért, ismeretségekért is. Mit az a néhány dolog, amit másképp csináltunk?
1. Volt egy 70 %-os kézfertőtlenítő nálunk spray-be töltve, azzal időnként fertőtlenítettük a kezünket. Volt egy DM-es csomag fertőtlenítő kendőpakk, azzal áttöröltem a székeket, amikre leültünk, a repülőgép karfáját.
2. Maszkban voltunk a Flixbuson, a reptereken a közösségi terekben (a váróban nem,mert kevesen voltak, és ahová leültünk , nem volt körülöttünk senki)
3. Minden bolt nyitva volt, volt áru, ugyanúgy, mint azelőtt Bécsben, Addis Abebában, és Dar es Salaamban is. (Bécs- Addisz- Dar- Addisz-Bécs útvonalon utaztunk).
4. A szolgáltatások működtek a fedélzeten, az Ethiopian Airlines hosszú járaton (Bécs-Dar es Salaam- Bécs) az érintőképernyős megoldás helyett a Sheba Szórakoztató programot (filmek, zene stb.) ingyenes interneteléréssel, kóddal mindenki saját eszközéről érhette el.
5. Mafia-szigeten, és a Dar es salaami reptéren voltak hőscanner kamerák, illetve az ET check-in pult előtt volt egy plusz hőmérséklet mérés és COVID teszt kötelezettség ellenőrző sor.
6. Nem volt sem komplikáció, sem járatkésés, sem fennakadás, egy esetben sem.
7. Bécsben 5:37-kor szálltunk le, és 6:17-kor már a parkolóban a transzferkocsiban ültünk, összes csomagunkkal. Ajánlom ezt a transzfert:https://www.skyflytravel.hu/megrendel.php
8. A repülőgépek kb. fél telítettséggel jártak, kényelmesen ültünk, el tudtunk feküdni is az üléseken.
9. Volt nálunk néhány kesztyű, de azt nem használtuk. Sokszor mostunk kezet a reptéri mósdókban, és kézfertőtlenítettünk.
10. Visszafelé nem kerültünk kötelező karanténba (bár Bécsben szálltunk le, és átjöttünk a határon), de itthon maradtunk a héten (7.-én érkeztünk haza), és csináltunk 15.000 ft/ főért egy önmintavételes PCR tesztet, melynek várjuk az eredményét. Nem érezzük magunkat betegnek, vagy hasonló. https://neumannlabs.com/products/koronavirus-onmintaveteles-laboratoriumi-virusteszt Sajnos lassú lett volna a kiküldés haza, így elmentünk a tesztért a Röppentyű utcába, és a kiértékelésre is várni kell, de sokkal olcsóbb, mint a többi helyen, és kisgyerekeknek kényelmesebb, mert nem kell csak az orrban megforgatni a pálcát, és azt sem olyan mélyen. (Tehát hosszabb, de olcsóbb...)
11. Tanzániában nincsen jelen hivatalosan a COVID. Az elnök papaján, állatokon, gyümölcsökön is végzett teszteket, melyek pozitívak lettek. A tanzániai elnök szkeptikus a pandémiával szemben. Viszont azt tudni kell, hogy az afrikai pletyka és az emberek közötti információáramlás gyorsabb és pontosabb, mint a CNN! Ha valaki meghal, vagy furcsán megbetegszik, akár 800 km-re, egy percen belül tudja az egész család az ország másik végén, a szomszédság, és a rokonság, de még a másik kerület is...Mafia-szigeten, ha valaki beteg, vagy meghal, mindenki értesül róla. Ha sok eset lenne, sok furcsa betegség, légzési tünetekkel, tömött kórházakkal stb. az emberek reggeltől estig erről beszélnének, média nélkül, rettegnének. De nem beszélnek róla. Nem hallanak róla, nem hallani róla. Mi sem hallottunk. És ott tartózkodásunk alatt COVID- mentes volt a teljes sziget is. Nem volt negatív médiadömping, megfélemítés. Az emberek figyelnek, óvatosabbak, de a helyzet nyugodtabb is.
12. Már holnap indulnánk visszafelé, és azoknak a kedves utazóvérű - kedvű utasainknak, akiknek van ideje, anyagi lehetősége, kedve, és nem fél magától a COVID 19 vírustól, és attól , hogy visszafelé esetlegesen egy maximum 4 napos procedúrával most már egyre olcsóbb árak mellett tesztet kell csinálniuk, hogy induljanak el bátran olyan helyekre, ahol kevés az esetszám (vagy alig van jelen a vírus), ahol a desztináció biztonságosnak tekinthető, ahol nagy szabad terek vannak, és nincs sok ember. Az induló desztinációból a céldesztinációba történő nemzetközi utazás során kell fokozottabban odafigyelni, egy Mafia-szigethez hasonló izolált helyen, mint ahol például mi jártunk, a fent említettek miatt, nagyobb a biztonság.