Mauritius

• Javasoljuk, hogy minimum 8 napot töltsön el a szigeten, mert a kiutazás költséges.
• Az útlevél utazástól számított minimum hat hónapig érvényes kell, hogy legyen. Két üres oldal kell, hogy legyen az útlevélben.
• Az ország fővárosa, Port Louis. Függetlenségét 1968-ban nyerte el az Egyesült Királyságtól. A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai.
• Mauritius gazdasága összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésen, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul.
• Aki sárgalázzal fertőzött területről érkezik, attól kérik a sárgalázoltás meglétét igazoló könyvet, egyébként nincs kötelező oltás.
• Maláriaveszély nincs, ezért nem szükséges malária megelőzésére szolgáló gyógyszer utazás előtti beszerzése.
• A kórházak jó színvonalúak, de drágák, ezért csak biztosítással utazzanak a szigetre, ami egyébként is kötelező. Utazási Irodánk a QBE Atlasz biztósító társasággal dolgozik együtt, kipróbált partnerünk az afrikai kontinensen.
• A nyár a szigeten decembertől júniusig (24-32 °C), a tél júliustól szeptemberig (17-27 °C) - tart. Általában elmondható, hogy az időjárás száraz és meleg, kevés esővel, magas páratartalmú levegővel.
• Decembertől márciusig strandoláshoz és búvárkodáshoz, júniustól augusztusig szörfözéshez, októbertől áprilisig mélytengeri horgászáshoz ideális az időjárás.
• Elektromosság 220 V, angol típusú konnektorok.
• A hivatalos pénznem a rupee (rúpia)
• Mauritius hívószáma: +230 vagy 00 230.
• Kedvelt szuvenírek: dodó madaras szobor, póló, képeslap, kézműves hajómodellek, tea, rum, szivar, egzotikus fűszerek, korallból készült nyakláncok, karkötők

Mauritiusról hosszabban

ÁLTALÁNOS ADATOK

Mauritius egy kicsiny szigetállam Kelet-Afrikában, Madagaszkártól 900 km-re keletre az Indiai-óceánban. Egy nagyobb és több apró szigetből áll.

Főváros: Port Louis   Pénznem: mauritiusi rúpia   Hivatalos nyelv: angol, francia   Beszélt nyelv: kreol   Népesség: 1 258 653 fő (2013)   Terület: 2 046 négyzetkilométer, a fő sziget 1865 négyzetkilométer

A fő szigettől 560 km-re van a Rodriguez-sziget, 1000 km-re északra az Agalega-szigetek, 400 km-re északkeletre St. Brandon és a Cargados Carajos-szigetek. A 22 sziget többsége lakatlan korallszirt. Mauritiust, Rodriguezt, a Franciaországhoz tartozó Réuniont és sok kisebb szigetet Mascarenhas-szigetcsoport néven foglaljuk össze. Rodriguez Afrika legkeletibb pontja.

Mauritiuson nem voltak őslakosok. A 10. sz-ban arab hajósok többször is kikötöttek a parton. 1500-ban a portugálok fedezték fel újra, 1512-ben pedig brit tengerészek. 1598-ban hollandok vették birtokba, és a dél-afrikai Oranje állam kormányzója, Maurits von Nassau után a Mauritius nevet adták a szigetnek. 1638-ban holland telepesek érkeztek, akik cukornádat kezdtek termeszteni. 1710-ben miután kiirtották az ébenfát és a dodó madarat, elhagyták a szigetet. Öt év múlva megérkeztek a franciák, akik Isle de France-nak hívták a szigetet. 1719-ben XV. Lajos az Indiai Társaságnak adta, ezután letelepedtek az első franciák. Első kormányzója fő kikötővé és központtá fejlesztette Port Louis-t. 1764-ben XV. Lajos visszavásárolta a szigetet. A nagy francia forradalom után a kormány elrendelte a rabszolgaság eltörlését. A rabszolgák szabadon élhettek. A katonai kormányzó támogatta a nem keresztény hitéletet. 1810-ben az angolok partra szálltak Cap Malheureux-nél, és elfoglalták a szigetet. A franciák elfogadták az angolok feltételeit, így megtarthatták földjeiket és kultúrájukat. 1832. óta hivatalos nyelv az angol, de franciául még mindig többen beszélnek. 1934-ben megjelent a sziget saját pénze, a rúpia. 1968-ban a francia származású lakosság függetlenség ellenes harcot indított, de nyert a függetlenség. 1992-ben Mauritius köztársaság lett.

A lakosság indiai, kreol, kínai és francia. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten, melyek anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek egymás mellett. A sokszínű népességből adódóan a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztupa is.

A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km. Mauritius nagy része a délnyugat felé emelkedő központi fennsík. Legmagasabb pontja a 828 m-es Piton de la Petite Riviere Noire. A szigeten nincs aktív tűzhányó. (viszont Réunionon igen) Legnagyobb folyója a 35 km hosszú Grande Riviere. Éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. A központi fennsíkon a levegő párás, és szinte folyton esik az eső.

Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található itt, de közülük 200 fajta közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de 21 faj már kihalt, és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. A folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára. A veszélyeztetett állatok egy részét fogságban szaporítják, felnevelik, majd szabadon engedik őket. A tengerben óriásteknősök, dugongok (tengeri tehenek), a szárazföldön gyümölcsevő denevérek is élnek. (Black River rezervátum) A szigeten az ember megjelenése előtt a denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A szarvasokat Jáváról, a makákót Malajziából hozták be a telepesek. A farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett, védett faj, mégis húsáért vadásszák. A cukornádat dézsmáló patkányok ritkítására hozták be az indiai monguzt. A vaddisznók a portugálok segítségével érkeztek ide. Indiából érkezett az agáma és a sikló. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős, a mauritiusi nyereghátú óriásteknős, de az ember megjelenése után az 1730-as években kihalt. A csupán másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj, és két, csak itt honos kígyófaj, és itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája, és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye. Itt fészkel a mauritiusi viharmadár. A röpképtelen mauritiusi dodó madár az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Néhány őshonos madár: a visszhang papagály, a paradicsom-légyvadász, a szarkarigó. A Kígyók-szigetén van a tengeri madarak telepe, csérek és szulák élőhelye.

A Black River Gorges (A Fekete-folyó Szurdok) Nemzeti Park – A fennsík középső részén hozták létre.

VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍNEK

Aapravasi Ghat -  1834-ben a brit kormány Mauritius szigetét választotta egy „kisérlet” helyszínéül, ahol a rabszolgaság szabad munkaerővel való felváltása érdekében 1920-ig félmillió munkást szerződtettek. Többségük cukornád ültetvényeken dolgozott. A szerződtetett munkások százezrei a történelem egyik legnagyobb népvándorlását idézték elő. Az új rendszer egyik központja Mauritius volt, főként Indiához való közelsége miatt. A szigeten lévő ültetvények gyors fejlődésnek indultak. A munkások fizetést, ellátást, szállást kaptak. Aapravasi Ghat (bevándorlási állomás) 19. sz-i épületegyüttese a fővárosban,  Port Louis-ban található, épületei már romosak.

Le Morne kultúrtáj – A sziget délnyugati részén lévő 500 m magas Le Morne hegy a 18. és a 19. sz-ban szökött rabszolgák menedéke volt. Először a holland uralom idején hoztak ide rabszolgákat Afrikából, Madagaszkárról, Ázsiából, és a cukornád ültetvényeken dolgoztatták őket. A szökevények a hegy áthatolhatatlan, sziklás vidékén vagy a hegy barlangjaiban rejtőzködtek, ahol egész közösségek jöttek létre az úgynevezett maroonokból, vagyis a szökött afrikaiakból és ázsiaiakból. Ezeket a közösségeket „magukra hagyottaknak” nevezték, később legendás ellenállóként tisztelték őket. Történeteik szájhagyomány útján terjedtek, és a lakosság kulturális örökségének részévé váltak. A sega nevű, a rabszolgaság idejéből származó tánc a sziget nemzeti kultúrájának egyik meghatározó eleme lett. A hegy a szökött rabszolgák szabadságért folytatott küzdelmének és a kreol identitás jelképének tekinthető.

LEGFONTOSABB LÁTNIVALÓK, ÉRDEKESSÉGEK

A sziget fővárosa, Port Louis – Mauritius északnyugati részén, egy védett öböl partján fekszik. Az 1735-ben franciák által létesített település kezdetben az alapító Mahé de la Bourdonnais gróf nyomán a Mahébourg nevet viselte, majd átkeresztelték Port Louisra. A cukornád termelés nagy lendületet adott a város fejlődésének. Nevezetességei: a Parlament, az Anglikán templom, a Képtár, a múzeumok, a színház, a botanikus kert, a Citadella (erődítmény, kilátó), a kínai negyed, pagodák, mecsetek.

A sziget északi része – fehér homokos tengerpart lagúnákkal.

A déli rész – teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

La Vanille Crocodile Park – Az 1985. előtt még vanília ültetvényként használt területen hüllők és krokodilok tekinthetők meg.

Sonillac halászfalu – Telfair Garden és Rochester Falls vízesések

A nyugati rész – Flic-en-flac a leghosszabb partszakaszok egyike.

Casuela Bird Park – Cukornád ültetvényekkel körbevett madárrezervátum

Martello tornyok – 1810 és 1846 között az angolok 5 tornyot építettek védelmi célból a francia flotta ellen.

Riviere Noire Centre de Peche – horgászparadicsom

Chamarel vízesés – 83 m magas, a víz vékony sugarakban zuhan alá, egyedülálló szépségű

Coloured Earth – Színes földek

Brabaut-hegy – A Le Morne félsziget része. Amikor a szökött rabszolgák a hegyről meglátták a katonákat, tengerbe vetették magukat.

A keleti rész – Csak az utóbbi években kezdték fejleszteni.

Ile aux Cerfs (A szarvasok szigete) – 1,2 km hosszú sziget

Frederick Hendrick erőd – 1638-ban a hollandok építették.

Le Val Nature Park – 2800 hektáros rezervátum

A szigetlakók többsége Mauritius központi részén él.

JELENTŐSEBB VÁROSOK

Curepipe - Trou aux Cerfs, egy kialudt vulkán, krátere 300 m átmérőjű és 85 m mély

Tamarin vízesések – A legmagasabb vízesés, 7 lépcsőben, 295 m-en alázuhanó víztömeg                                                     

Rose Hill – La Plaza Színház, Max Boullé Galéria

Beau Bassin – Balfour Garden

Quatre Bornes – Ganga Talao (Gangesz-tó) + Black River Gorges Nemzeti Park

Mauritius Anglia, Svájc és Brazília után a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki. A Kék Mauritius, melynek csak 12 példánya ismert, a legendásan ritka bélyegek szimbóluma. (A Vörös Mauritiusnak 14 példánya ismert)

A Mauritiuson található egyetlen autópályát az 1970-es években magyarok építették, akik azóta kint is élnek.